2016. november 3., csütörtök

131. Rész

x--- Zoe Fable ---x


- Ez mi? - kérdem meg mögé érve, mikor egy fekete zsákot a kukába dob. Aznap vittem le a szemetet, az nem lehet.
- A tükör - fordul felém halál nyugodtan. Nézem őt... a megviselt arcát. A tudatom igyekszik feldolgozni a tükör szót. A kezére nézek... szét van szabdalva az ökle. Szemeimet lehunyom...
- A picsába - suttogom magamnak inkább. Képtelen vagyok ránézni a kezére újra.
- Jöttél össze pakolni, vagy megnézni, hogy szétvertem-e már az egész házat? - olyan kibaszott halkan beszél. Megerőltetem magam, hogy kinyissam a szemeimet. A kezét nézem. Ökölbe szorítja, a friss sebek megfeszülnek és néhányból még ki is buggyan a vér, az én levegőm pedig elakad. Zsebébe elrejti őket... közelebb lép. Felnézek rá, nyelek egyet. - Szeretlek - homlokomat a mellkasának döntöm.
- Én is... - motyogom átkarolva a derekát.
- Lépnem kell. Adam ma ér rá, és fel kell venni még egy csomó dalt, aztán interjú - fintorodik el. - De szerintem azt kihagyom - motyogja és látom, amint kezét megpróbálja mélyebbre dugni a zsebében.
- Sa...
- Veszek majd egy másik türköt haza felé. Vigyázz magadra, ha van valami hívj - sóhajt fel. Lehajol hozzám. A szám sarkába nyom egy halovány puszit és hátrább lépve már el is lépked. Ezt elbasztam... ezt rohadtul elbasztam.


---


- Hello - köszönök rá a lányra ahogy besétál hozzám.
- Hello - sóhajt fel míg elvágódik a babzsákba. Oké... Emma. Az anyja hívott, hogy ma jön. Woho... semmi gond. Már végig csináltam az első órákat jó pár emberrel. Egy hónap után nem kéne megilletődnöm... Megnyitom magam előtt a gépet, a kis aktáját, amit eltároltam magamnak. Depresszió. Woho...
- Nos, a...
- Hagyjuk - néz felém egy mosollyal. - Vágom, kezdő vagy. Anyu azért küld hozzád, mert híres vagy már most és biztosra veszi, hogy meggyógyítasz. Tegeződhetünk? - kérdi meg hadarva. Ilyen sem volt még...
- Zoe - vonom meg a vállamat.
- Emma, Em amit csak akarsz - hagyja rám ő is.
- Az Emma elég letisztult - forgok kissé körbe a székemmel.
- Ja - dönti oldalra a fejét. - Anyám kergetett a depresszióba. És azért nem tud rajtam senki sem segíteni, mert neki kéne itt ülnie - hördül fel. Rövid haja van, az egyik oldalt még az is fel van nyírva. Haja fele pink, a többi a szőke. Egy piercing van az orrában, a karján tetkó, hüvelykujján gyűrű... ohh...
- Ohh - értem meg rögtön. Szemöldökét felvonja. - Leszbikus vagy? - kérdezek rá konkrétan.
- Kevés ember ismeri - nevet rám felemelve a kezét. - De amúgy igen. Anyu pedig betegségnek hiszi... dehát az én pinám! Az nyal bele, akit én akarok és az tesz bele dolgokat akit én akarok! Ez nem az övé! - mutat a lába közé én pedig felnevetek, hiába nem szabadna. - Komolyan, könyörgőm, szerintem egy idősek vagyunk, az megy oda le körül nézni akit akarunk - hördül fel.
- Jogos - értek vele egyet felállva a székből és elterülve egy másik babzsákban. - Szóval, ez egy betegség anyud szerint?
- Igen. Amit szégyellnem kell. Semmire kellő vagyok. Megszállt a sátán... - forgatja meg a szemét. - Folyton ordítás, tömérdeknyi fiút akar rám erőszakolni. Konkrétan... hagyja nekik, hogy rám másszanak! - fortyan fel.
- Volt erőszak? - kérdezek rá konkrétan ő pedig most először elnémul. - Emma... sokan járnak hozzám - felpillant rám egy fintorral. - Mikor felvettek a Harvardra megfogadtam magamnak, hogy nem az a pszichológus leszek, amit elvárnak. Hanem ami kell - folytatom tovább. Ezt mindenkinek elmondom akinek ide jön. Tudniuk kell, mert ha nem tetszik nekik, ajánlhatok mást. - Ha nem tetszik a módszerem, tudok ajánlani mást. Szóval én konkrétan közlőm, amit úgy gondolok, és nem igazán fogom ápolgatni a lelked, hogy szörnyű életed van, minden jogod van meg a depresszióra - mosolygok rá, ő pedig még mindig döbbenten néz. - Én elköltöztem, nem olyan vészes. Keress egy havert, és költözz el vele. Vagy akár a barátnődet, ha van. Illetve, amennyiben hajlandó vagy nekem mesélni, az erőszak részéről... nem feltétlen ma - rázom meg a fejemet kihúzva a fiókot. - De akármikor, azt be kell jelentenem. Persze, orvosi titoktartás, így nem fogom, ha nem akarod feltétlen. De be kéne, anyukádat ezért elitélhetik, és persze a fiút is - mondom tovább. - Na már most, ez itt másfajta kezelés lesz. Cigizel? - kérdezek rá nyíltan.
- Anyu megölne ha...
- Már cigizel - nyújtok felé egy dobozt. Kivesz egy szálat, én is. Meggyújtja a saját öngyújtójával, én is a sajátommal. - Ha nincs kedved otthon lenni, jöhetsz ide, van bőven szoba - vonom meg a vállam. - Akármikor felhívhatsz. Éjjel kettőkor is, itt pedig teljesen lazán azt csinálhatsz amit szeretnél. Ha éhes vagy szólsz és rendelünk kaját. Ide kikapcsolni jársz és átbeszélni, illetve megoldani a problémáidat - mosolygok rá középre rakva egy hamu tálat.
- Sokat fogok a nyakadra lógni - közli összeszűkült szemekkel.
- Ez a munkám - vonom meg a vállam. - Szóval, mikor jöttél rá, hogy leszbikus vagy? - muszáj valami könnyed témával kezdenem. Valamivel, ami nem zavarja...


x--- Zayn Malik ---x


- Kérdezni fognak Zoeról - lép be Paul.
- Mi a fasz? - nyögők fel. Mi a lófasz van manapság az interjúkon?! Az előzőn, előttünk tárgyalták ki, hogy rendelőt nyitott. Hogy máris nagyobb az ügyfél listája, mint a törzsgyökeres pszichológusoknak. És hogy a gyógyulási ráta egy hónap alatt is túl jó. Kurva jó! Amúgy... tényleg jó. Büszke vagyok rá. De áh... faszom.
- Ja, csak lazán - kéri tőlem fintorogva.
- Tökéletesen laza vagyok ha róla van szó - forgatom meg a szemeimet.
- Öt perc kezdés - nyit be egy statiszta, és már nyitva is hagyja az ajtót. Liam fején gyorsabban kezdenek dolgozni, én pedig kisétálok. Megállok a függöny mögött. A falnak dőlök és visszafintorgok Harryre. Zoet tényleg sokat hívják. Leginkább interjúk miatt, és mindet vissza mondja. Irtózik attól, hogy ennél is híresebb legyen, pedig nem igazán tud ellene mit tenni. Én sem akarom, ő sem... a világ mégis. És egyre jobban félek, hogy az is lesz. Már annyi ideje titkolom, hogy fogalmam sincs, hogyan kéne felvállalnom. Vagy egyáltalán... mikor fogom. Soha, ha rajta múlik. A banda pedig elmúlt egy éves. Harryn löknek egyet, ő pedig feszülten, de kilépked. Én pedig mögötte... nézem a bárszékeket, és magamtól foglalom el az egyik hátsót. Louis mellettem ül le, a többiek elől. Harry középen, könnyű így mindenkinek, hogy ő jobban elviseli azt, hogy központban van. Tisztelet körök, átlag kérdések. Lemez, album, jelölések, sikerek, rajongók, másik album, turné... és az összeset semmisnek vélem. Azt várom, mikor jön Zoe. Mert tudom, hogy jönni fog. És félek, hogy hülyén reagálok.
- Szeretnénk kikérni a véleményeteket, az internetes szavazás ezt a kérdést választotta meg - kezdi a férfi én pedig tudom, hogy Zoe lesz a választott dolog. - Zoe Fable nemrégiben elindította a rendelőjét itt, Londonban - kezdi a férfi. Tudom... voltam abban a rendelőben. Megnéztem. Segítettem berendezni. Felvettem esténként. Elvittem reggel. Az isten szerelmére még azon az asztalon is megdugtam! - És ahogy a páciensek... - vagy betegek te idióta fasz. - ... mondják nagyon más a gyógyítási módszere - persze, törődik velük és konkrétan százszázalékosan segít nekik. Meglepő a mai világban. - amivel sikereket ér el - folytatja. Zoe miben nem ér el sikereket?! - A terápiák alatt - vagy kezelések... - elég közvetlen.
- Ez egy pszichológus dolga, nem? - nevet fel Louis.
- Persze - nevet fel kínosan a férfi is. - De ő túl közvetlen mások szerint - mosolyodik el. Túl közvetlen?! Ő túl közvetlen velem, mert meztelenül sétálgat előttem. Az túl közvetlen egy kellemes szinten. Az amit ott csinál csak szimplán emberség. Elmosolyodom a meztelen testének képe miatt, kezemet a szám elé rakom, hogy takarjam a mosolyom.
- Ahogy hallani, hatásos - szólók közbe, nem bírom ki.
- Az - helyesel rögtön a férfi. - Valóban... kitérve egy kicsit - mosolyodik el gonoszan. - Téged shippelnek vele, igaz? - Ohh... témánál vagyunk.
- Igen - biccentek neki. Ezen mit tagadjak?
- Elgondolkodtál már milyen párost alkotnátok? - hmm, nézzük csak. Olyant, mint két éve egyfolytában alkotunk. Kettő és fél? Mióta is ismerem?
- Őszintén? Nem - nevetek fel fejemet rázva.
- És mit gondolnál, milyenek lennétek? - Nem tudna leakadni erről a témáról, ugye?
- Fogalmam sincs - sóhajtok fel hajamba túrva. - Állónap elemezne, ha pszichológus - igaz, folyton elemez. De nem csak engem, mindent és mindenkit. - Valószínűleg, ha beszélnék vele az ismeretségünk pár hónapja az lenne, hogy kifaggatom a világnézeteiről, ugyanis, ha ilyen sikeres valószínűleg elképesztő gondolatai lehetnek. - feltételes módban beszélek arról, amit tudok. - Nem tudom, milyen lehetne vele együtt lenni. Nem ismerem. Ő sem engem. Valószínűleg nehezen bírná a hangulatingadozásomat, amit a munkája okozna - mosolyodom el lehajtva a fejemet. Nehezen viseli.
- Amit a munkája okozna? Ezt hogy érted? - nevet fel a férfi, aki bár bemutatkozott, és valójában elég híres... fogalmam sincs a nevéről.
- Elég védelmező típusnak mondanak. Nehezen viselném el, hogy a fejét a betonhoz vágják vagy, hogy fegyverek elé álljon be - rázom meg a fejemet fintorogva.
- Eléggé erőteljes akaratú és önálló hölgyeménynek tűnik - ért velem egyet nevetve a férfi.
- Aki ilyen fiatal, és eléri ezt... az biztosan az - szól közbe Niall.
- Azt hallottam, nála még cigizni is lehet a terápia közben - tereli a szót Liam. Baszki de rohadtul imádom őket. Kár hogy ez a tématerelés rólam nem lesz ide elég.
- Igen, sokan azért tartják rossznak, mert cigizik - csóválja meg a fejét a férfi.
- Ismerős - vigyorodom el.
- Micsoda közös vonások - horkan fel Harry, mire a könyökömet megtámasztom a szék támláján. Arcom elé húzom a tenyerem... felröhögök és csak nézem a képeket, ahol Zoe van.
- Igaz szerelem kezdete - kontrázik rá Lou. Nos, ha nem hülyülnénk a helyzettel, az túl feltűnő lenne.
- A fél ország oda van ezért a lányért, aki semmit nem hajlandó magáról megosztani - úgy érzem a férfi védeni próbálja a kívülről biztosan ocsmánynak tűnő poénunk miatt. Ami valamilyen szinten jó, mert így nem akarom szétverni. Védje Zoet, jól teszi. Viszont  a mi poénunk nem sértő, együtt élek ezzel a lánnyal! De mégis mocskos... mert ez senki nem tudja. 
- Hát, szépnek szép. Ezen nincs mit tagadni - int kezével Harry a kis tévé felé. Erre pedig átrakják nagy képernyőre.
- Hmm - csúszik ki az ajkaim közül míg kissé elkerekedő szemekkel nézem a képet ami most éppen kint van. Esküszöm még nem láttam! Ez azon a napom készült, mikor lediplomázott. Az egyik, a hülye diplomás fotója, szinte félig hídba, elpoénkodva az egészet. Ezt láttam, persze nem ebből a szögből. És élőben... ahogy a másikat is csak élőben láttam. Az a fekete ruha, rajta az élénk zöld mintával. Én tudom, hogy az a harisnya egy combfix. Istenem az-az éjjel...
- Tetszik? - nevet fel a férfi felém pillantva.
- Meg kell hagyni... - nem tudom hogyan fejezzem be.
- Elegáns - vág közbe Niall. Elegáns... oh haver amit este csináltam vele az nem volt elegáns. Az a magassarkú gyilkosan jól néz ki rajta...
- Másoknak először más jut eszébe - röhög fel a férfi.
- Ne legyünk mocskosak - kérem őt meg egy mosollyal. Mosoly... olyan mosoly, ami remélem közvetíteni neki, hogy beverem a képét ha szexuális utalások kezdenek felé röpködni.
- Természetes - emeli fel két kezét maga elé védekezően a férfi. Helyes. - Nemrégiben elterjedt a hír, miszerint a kép után két nappal, az édesapja meghalt. - Megverem. Oda megyek és szétbaszom. Felismerhetetlenségig verem. Louis lábbal rúg bele a székembe, így mindketten körbefordulunk. Megölőm ezt a faszt!
- Ez szomorú - motyogja Liam. Ők tudják, mennyire kiakadt. Én tudom, mennyire nehéz volt neki. Könyörgőm ne hozzák ezt most fel. Beledöglök a tudatba is, ahogy ismét felbukkan az emlék, hogy zokog. Úgy igazán, keservesen...
- Valóban az - biccent a férfi is. - A pletykák szerint... - pletyka... pletykálni akar velem Zoeról. Kitekintek a függönyök mögé, Paul fintorogva néz rám. Látom amint keresztet vet, majd kérlelően rám néz. - Emiatt költözött Londonba - igen, emiatt. Velem. Lendüljünk tovább.
- És erre most mit kéne mondanunk? - vonom fel a szemöldökömet.
- Oh megértem, hogy felzaklat - szabadkozik a férfi rögtön. Várjunk mi... megérti? - Elvégre, számodra is meghalt az apa kép és...
- Ne - szakítom őt félbe. - Ne vájkáljunk mások életében ennyire mélyen - kérem őt egy félszeg mosollyal. - Sem az enyémben, sem az övében - mutatok Zoera a képen.
- Jogos - szólal meg keményen Liam.
- Ez túl magánjellegű - kontrázik rá Louis.
- Következő témát - sürgeti meg Harry. Niall pedig egy mosollyal zárja. Veszek mindegyiknek egy rekesz sört...
- Re...rendben - habogja a férfi. - A fandom...
- Kié? - vág közbe Louis. Jogos... Zoet sokan követik.
- A tietek. Meg az övé is... - mély levegőt vesz, gondolom próbálja összeszedni magát. - A shippelés miatt, sok fandom látogatta meg őt, és ez ment oda-vissza. Bár Zoe Fable nem olyan aktív, véleményt mégis kifejt. Ezekből pedig igazán úgy jön le, ő maga ateista - kezd bele. Nem ateista. Determinista. - Hogy viselnéd ezt el?
- Először is, nem vagyunk együtt - hangsúlyozom ki újra. - Másodjára, mindenki abban hisz, amiben akar. Én elvagyok a saját vallásommal. Olyan mértékben gyakorlom, amennyiben jól esik - vonom meg a vállam. - Nem érdekel, kinek mi a vallása. Tegyék azt, amitől ők jól érzik magukat. Amíg nem akarják rámtukmálni, addig ezzel nincsen semmi bajom. De nem tudom, hogyan viselném el ezt Zoe Fabletől. Lévén, nem vagyunk együtt. Ez csak shippelés... - arcomat megdörzsölőm. Zoe le se szarja, miben hiszek. Annyiban merül ki az egész, hogy tekintettel van rám. Hogy nem csinál disznóból kaját. Nem szidja a vallásomat, ugyan néhány részét röhejesnek találja, de nem foglalkozik vele. Néha megkérdezi, tényleg hiszek-e mindenbe. A különbség közöttük, és közöttem az, hogy pontosan tudom Zoe véleményét majdnem mindenről. Zoe bár determinista, ami szimplán csak azt mutatja meg, mennyire tudományosan közelít meg mindent, magyarázatokkal karöltve. Egy tudományos "vallásban" hisz... de ettől függetlenül mégis irigy mindenki másra. Közölte már velem, hogy szerinte ez az egész túl szép. Mármint a vallások. Néhány része röhejes, sőt szerinte teljesen elfogadhatatlan de meg van a maga szépsége. Feltétel nélkül hinni valamiben. Neki ez soha nem fog menni.
- Természetesen - biccent nekem a férfi... - a betegek arányai egyszerűen... - kikapcsol az agyam. Nem akarok figyelni... lényegtelen az egész. Nincs kedvem azt kamuzni, hogy nem ismerem őt. Felesleges, mindenki látja, hogy nézek rá.

5 megjegyzés:

  1. Kíváncsi vagyok ki fog e derülni, hogy együtt vannak :) Annyira jó ez a blog. Teljesen odáig vagyok érte. Örülök, hogy együtt vannak. Remélem ez így is lesz. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan fog folytatódni a történet 😊
    Imádás van, várom a kövit 😊❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Majd kiderül, vajon kiderül-e....:D Köszönöm szépen:3 Imádás van!

      Törlés
  2. Heyho Des!
    Ez rip'paraszt'...már kiedte a maradék agyvelomet...
    Bocsanat nem pararaszt....mert ..legalább is nem abban az ertrlben...
    Már vagy ötvenszer leutottem gondolatba...
    A srácok megint remekül álták a sarat....megy a tiszteletbeli főhajtás :)

    Köszönöm szépen, hogy ezt a részt is olvashattam!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ehej es csutortokon két reszt kaptunk...nagyon szépen koszonjuk :)

      Törlés
    2. Woah... hát az gikszer a javából, mert amúgy nem vettem észre, hogy két részt raktam ki egy nap...:'D Nagyon fáradt lehettem...

      Törlés