123. Rész

Kezeim között forgatom a poharat... aligha két csepp maradt az alján.

- Minek menjek át? Úgysem emlékszel rá, ha részeg vagy - és ennyi, életemben először kerek perec kimondom apámnak. - Nem akartam mondani, hogy külön házban lakom, mert csak veszekedés lett volna belőle. Nincs kedvem veszekedni. Anyunál voltam többet, mert részegen, akármilyen hihetetlen, nem vagy jó társaság. Apu, kitagadtál, és oké, hogy közöltem, megbocsátok... de az isten szerelmére te tényleg ki tagadtál engem! - hangom elcsuklik, hallom a fojtott zokogást a túloldalról... idegesen törlöm le a könnyeimet. - Szerinted nekem milyen érzés? Én szeretlek... de ne várd, hogy mindig megbocsájtsak. Csak mert a lányod vagyok, még nem kötelező beszélgetnünk. Mindig ez van, csak veszekszünk! Mit szólnál, ha egyszer végre közölnéd, hogy büszke vagy rám, amiért fiatalon a kibaszott Harvard hatodik félévét csinálom?! Nem pedig, lebaszni, amiért összeköltöztem valakivel. Ráadásul olyan emberrel, akit még te is szívlelsz? Rohadtul nem könnyű! - hangom elcsuklik, fejemet lehajtom... ujjaim idegesen szántanak végig a hajamban. - Mit vársz tőlem? Komolyan kérdezem mit vársz? Nancyt agyon dicséred a rohadt fodrász üzlete miatt, Lilithet az egyeteme és a gimije miatt... mit akarsz tőlem? Hogy elnök legyek?! - szám elé tartom a kezem, szemeimet összepréselem... kurvára utálok sírni. Ez viszont már jó sok ideje bennem van. A családom hozzá szokott, hogy villámhárító vagyok. Most pedig mindent elmondok... minden felgyülemlő sérelmet, hozzáállást és véleményt. Kurvára elegem van. Mindig én vagyok a szar, végeztem.

- Sajnálom - olyan megtört a hangja, csak jobban sírok tőle. Helena gyengéden simogatja a hátamat, és duplán utálom magam amiatt, hogy mások előtt csinálom ezt. Konkrétan egy kocsmában, nem bírtam otthon tovább, ez van. - Ha... megígérem, hogy nem iszok. És akkor jössz? - kérdi szipogva. Édes istenem, apu mindig olyan határozott, szétszakít, hogy bizonytalan, és hogy sír. Még akkor is, ha tudom, igazam van. Ugye igazam van? Lehet csak túl makacs vagyok...

- Jó - adom be rögtön a derekam.

- Szeretlek - eltartom magamtól a telefont és igyekszem visszafogni a sírást.

- Én is szeretlek - olyan nehéz kimondani... olyan régen mondtam neki.

- Majd... beszélünk kicsim, jó?

- Rendben apu - muszáj kimondanom, hogy apu. Úgy érzem, csak ezt ismételgetném.

- Szia... - nem köszönök el tőle, már megvolt az elköszönésem. Kinyomom. A telefont a pultra dobom. Tenyereim mögé temetem az arcom, és rögtön megbánom, hogy a megszokott "mi a bajod?" avagy a "haragszol?", "miért nem jössz?" kérdésekre nem a megszokott nyíltan kerülendő válaszokat adtam. Alsó ajkamat beharapom.

- Semmi gond - suttogja nekem Helena, kissé jobban hozzám bújva.

- Ki kell mennem - nyögőm ki neki remegő hangon. Sírnom kell...

- Veled menjek? - olyan természetes neki. Fejemet megrázom. A telefon csörögni kezd... közben is kerestek. Nem érdekel... most viszont, hogy meglátom, hogy Zayn az, csak szarabb az egész.

- Nem bírok vele beszélni - rázom meg a fejem, ott hagyva a telefont. Ő rögtön felveszi, én pedig a hátsó ajtón távozok a hideg levegőre. Hátamat a falnak vetem, remegve gyújtok rá egy cigire. Fejem lehajtom, vállam rázkódni kezd, és csak sírok. Ennyi. Mély slukk... kifúj... megpróbálom vissza tartani a zokogást. Feltör, ismét. Sokszor kimondtam, hogy apu alkoholista. De neki még sohasem. És úgy érzem, most jött el az idő, mikor kijelentsem, nem bírom tovább. A cigi kiesik a kezemből, lehuppanok a földre, és csak zokogok. Zokogok apu miatt, az otthoni dolgok összessége miatt, Tim miatt, a hegek miatt az oldalamon, Zayn miatt, az egyetem miatt, a melók miatt... minden miatt. A könnyeket letörlöm, de így is rászárad az arcomra... bőröm feszül tőle... átfagyok. De addig nem állok fel, míg nem érzem úgy, hogy igazán menne. Aztán újabb cigire gyújtok. Kissé homályosan látok a könnyfátyolón át, ami megmaradt... a lámpák fénye hatalmasra nő... legszívesebben csak elordítanám magam. Oh a faszomat már...

x--- Zayn Malik ---x

- Mesélnél a családodban ért veszteségről nekünk? Emiatt hagytad ott a turnét, nem igaz? - kérdi egy kis gesztikulálással a riporter.

- Apám, és igen - biccentek könnyedén.

- Oh... részvétem - rökönyödik meg rögtön, míg kissé előredől. Mint egy kiéhezett hiéna, aki megkapja éppen az egész éves híradagját. Szép is lenne neki, mindenki ezt a riportot nézni végig... látom is magam előtt... Zayn Malik bejelenti: Meghalt az apja. 

- Félre ért - rázom meg a fejemet. - Egyszerűen nem a családom része már - vonom meg a vállam hetykén. Baszok apámra. Rohadtul nem érdekel. Megcsalta anyát... éveken át. És még ő akar elválni. Sőt, magát bassza meg!

- Oh... - ismét értetlenül néz rám. De a megfeszülő állkapcsom remélem elég neki, hogy ne kérdezősködjön utána.

- A turnénak, már úgysem volt értelme, az akkoriban fennálló helyzet miatt - veszi át a szót Harry, mentve engem.

- Oh igen, a több Directioner - nevet fel a nő. Az interjú megy, aztán vissza kell fognom magam, mikor jön a bizonyos szarásig ismételt kérdés: Ugye facérok vagytok mind?

- Igen - válaszolja egyöntetűen Niall.

- Még futó kaland sincs? - nevet fel könnyedén a nő. Hogyne lenne, naponta három kurva szopja a farkamat. Ezt a hülyét... - Senki nincs az életedben Zayn? - fordul felém. Miért én?!

- Nem, nincs - rázom meg a fejemet.

- Pedig te vagy a rossz fiú a csapatban - nevet rám a riporter. Szóval ezért...

- Anyukám és a tesóim bőven elegek az életembe - vállamat megvonom egy halovány mosoly kíséretében. Nem, persze, hogy nincs egyetlen nő sem az életemben a tesoim és az anyámon kívül. Egy Zoe nevű ismerősöm sincs, akinek a gondolatára fájdalmasan feláll a farkam. Nincs olyan lány, akivel együtt élnék az egyeteme közelében. Nem vörös a haja, nem zöld a szeme... nem létezik ilyen személy.

- Édes - fordul a közönség felé, biztatva a sokkal nagyobb tapsviharra. Zoe szokta ezt mondani. Zoe, akivel nem lehet beszélni három napja. Helena legalább tájékoztat, hogy úgy ahogyan, de jól van. Fut... túl sokat. Khalid is kifárad. Minden hülye órára bejár. Még valami idióta Kínai kultúrára és étkezés órára. Kézműveskedés... Zoe nem túl jó a művészetek terén... mármint a rajzban tuti nem. Azért... kézimunka... te jó ég... halott kiscicák. Brutálisan meggyilkolt emberek. Sőt, Zoe, meggyilkolva. Visszafogom magam, hogy ne vicsorogjak. Oké... sikeren össze szedtem magam egy interjú közepén, megmentve magam egy merevedéstől. Képzeletbeli vállveregetés! Szóval csak direkt lefoglalja magát, ennyi. És velem is alig beszél emiatt. Altatóval alszik. Hivatalosan is kijelenthetem, hogy tönkrement. Ennyi.

- Lenyűgöző - hallom meg Liam ideges hangját.

- De szörnyű is egyben - teszi hozzá rögtön Harry.

- A lánynak, volt már egy előző esete is, tudtatok róla? - kérdi a riporter. Na ne...

- Nem - kamuzza be Niall rögtön.

- Megnézhetitek, ha akarjátok - int a kis tévé felé a nő. Odapillantok, és Zoe mosolygós képétől a levegő kifut a tüdőmből. Paulra nézek, ő száját rágva széttárja a karjait. Mi a kurva élet?! A képen egy padon ül, fekete gatyában, sima zöldes pólóban, a kamerába vigyorog... nyelvét kissé kidugja. Vörös haját fújja a szél... Ezt a képet én csináltam. Birminghamben. Egyszer. A katonai napos  hétvégén. Megdöglök... elfogy a levegőm.

- Miért is ne - köszörüli meg a torkát Louis, karját átveti a vállamon, közben gyengéden meg is szorítja.

- Hát, igazság szerint, én láttam - közli hetykén Harry. Uram atyám. Nem kérdezhetnek konkrétan Zoeról, ugye?

- Elképesztő - közli a videóra utalva a nő, remélem arra utal.

- Valóban az, ahogy hallottam, eléggé fiatal - vonja meg a vállát Liam. - Nekem kétlem, hogy lenne ennyi lélekjelenlétem - nevet fel feszülten. Ahogy hallotta... kitől? Tőlem? Tőle? Mikor együtt ittunk a házunkban? Mikor random feljöttek hozzánk?

- Az utolsó incidens... hát nem mondom srácok, a közelébe nem mentem volna a helynek, nem hogy oda a fegyverek kereszttűzébe - nevet fel a nő is feszülten. A videó elindul. Végig nézem, hogy hátrább lép, a férfi felé egyet. Tudom kívülről az egészet. Vagy hatvanszor megnéztem, míg nem tért magához. A férfi megindul, a közönség összerezzen, én is. De nem pislogok. Végig szántja az oldalát... az a bizonyos mozdulat... az arcán az értetlenség... fogalmam sincs mire gondolhatott akkor. De innen látszik, hogy a gondolatok minimum dupla sebességgel szántanak végig rajta... másodpercenként akár három vagy négy. Végül ahogy hátra esik. A kétségbeesés az arcán. A fájdalom, mikor földet ér. Ahogy ráül a férfi. Tekintetem elfordítom, élesen szívom be a levegőt. Hallom a csattanást... az ott a kibaszott feje! Ráordítanék a nőre, hogy hagyja abba. Kapcsolja ki, most azonnal kurvára kapcsolja ki! Lövés hangok... fejből tudom, hogy a férfi meghal. Visszafordulok, látom amint hadar valami, amint zokog. Gyűlölőm magam érte, hogy akkor összevesztünk. Nem szabadott volna ott lennie. - Heten meghaltak - sóhajt fel a nő. - Az utóbbi időben, ez a legnagyobb ilyen mészárlás - csóválja meg a fejét... persze, hogy ez az. Azért ilyen híres ez az egész. Azért híres Zoe. - A lányt Zoe Fablenek hívják, és még csak tizenhat éves - halovány mosoly a nő arcán. Oh igen, Zoe kurvára okos. Zoe tökéletes. - A Harvardon tanul pszichológiát - na ne mond... én löktem be oda!

- Valóban lenyűgöző teljesítmény, kétlem, hogy képes lennék erre, amire ő - bólogat sűrűn Louis.

- Hát igen, rengeteg munka lehetőséget kap. Viszont egy interjút sem hajlandó elfogadni - látszik a nőn, hogy csalódott. Már csak az kéne, hogy interjúztassák, mint minket. Édes jó istenem... ki a faszom akar engem ennyire szívatni?

- Szerény - vonom meg a vállamat, de hangom túl érdes. Rám kapja a tekintetét, biccent.

- Sok kérdést felvetett, mióta porondon van - porondon? Azt mondta porondon? Louis megpaskolja a vállamat, de nem rám néz. Hozzá szoktam, hogy különböző témákat hoznak fel, random eseményeket, hogy mihez mit szólunk, mi az álláspontunk. De a kurva életbe, Zoet?!

- Nem hiszem, hogy ezt porondnak kéne hívni - kicsúszik a számon. - Ő sem örülne neki gondolom, ha már egy interjúba sem egyezik bele. Ez olyan, mintha minket is majomnak hívnának, és egy állatkertben kéne fellépnünk - ez a kibaszott igazság. Sőt, ezek is vagyunk. A rajongók része tökéletes... de ez a körítés?! Na és hogy elviseljem, hogy Zoeról így beszéljenek?! Baszok rá, akkor megtudják, hogy együtt vagyunk, leszarom!

- Nem így értettem - a nő megszeppen, helyes.

- Pszichológus, nem híresség. Jobban mondva, nem akar az lenni, nem tudom, ezzel mi a baj - vonom meg a vállamat.

- Mindenki másra vágyik az életben - vág közbe Niall, oldva a hangulatot. Ezen nincs mit oldani. Zoe kibaszott Fable, életem értelme ott van a kurva tévén és róla kell beszélnem milliók előtt.

- Egyszerűen fura, hogy az emberek így felemelik. Aztán, hogy őt ez mennyire hidegen hagyja - a képre pillant, én is. A véres jelenet helyett, visszatér a mosolygós kép. Rám mosolygott ott. Rohadtul nekem szól az a szenvtelen mosoly. Haza kell mennem... komolyan, muszáj haza mennem hozzá. Legalább egy napra csak.

- Bátor lány, megérthető, hogy az emberek hallani akarnak róla - dől előre a szűkös kanapén Harry.

- És szép lány - vigyorog ránk a nő. Biccentek, senki más rajtam kívül. Elbasztam. Először is, a többiek nem reagáltak volna rá, miattam. Én nekem viszont tiltott lett volna. - Az ilyen típusú lányok jönnek be? - fordul felém teljesen a nő. Picsába... picsába, picsába, picsába.

- Gyönyörű lány, ez ellen nem tudok tenni - vonom meg a vállamat megvakargatva a nyakamat. Megfog ölni. - De inkább az intelligens lányokért vagyok oda, szóval... - vállamat megvonom. Ezzel mégis mit akartam mondani?! Hogy ő buta?! A legtöbb hírességnél ezzel kihúzom magam a válaszadás alól. Ha egyszerűen az ideálunkat kérdezik, annyit mondok, legyen okos. De Zoe... róla tudják, hogy a Harvardra jár... oh tényleg megfog ölni.

- Oh... akár egy jövőbeli sztárpár is kilátóban lehet - nevet fel a közönség felé fordulva, akik szinte éljeneznek. Jövőbeli? Sztárpár?

- Zayn a munkára koncentrál, legalábbis ajánljuk neki - csendesíti le a tömeget Liam. Jövőbeli? Mit tettem...?!

- Oh ugyan már, igazán összeillő pár lennétek ha...

- Kitudja milyen a személyisége - horkan fel Harry.

- Vagy az enyém - döntöm oldalra a fejem.

- Zaynnal nehéz - ismeri el röhögve Louis.

- Nincs bajom az egyedülléttel - nevetek fel én is vele együtt... csak én elkeseredve. A picsába, picsába, picsába, picsába.

- Hát, azért ha gondolod, elárulhatom, hogy facér a hölgy - kacsint rám a nő. Facér? Annyira facér mint én... hogy este alattam vonaglik. Óh te jó ég. Itt ajánlgatják nekem Zoet, mikor én vettem el a szüzességét eleve!

- Elsők a rajongók, lemez... és a... Louis dobpergést - tökéletes tématerelés Harry részéről. Turné... itt kell be jelentenünk. Louis a kanapé alját kezdi ütemesen csapkodni... Harry vesz egy mély levegőt.

- Turné! - ordítja el magát.

- Wohoo! - pattan fel Niall a túl nagy adag adrenalin miatt.

- Turnézni indultok? - lepődik meg a nő, a kis közönség pedig megőrül. És Zoe szépen eltűnik a témáink közül... húh baszki.


Kukucs, sajnálom, hogy nem reagálok az előző részhez érkezett komihoz. Köszönöm szépen BezTina! Tudod, hogy imádlak!:D
Azonban nagyon el vagyok csúszva, szóval csak kiszórom a részt az elmaradások miatt meg elnézést kérek és pörgök is tovább. Imádás van!