2016. október 12., szerda

120. Rész

- Nehogy már én legyek a fasz! - förmed rám bevágva a szoba ajtót.
- Mintha én tehetnék róla! - tárom szét a karjaimat idegesen. Tiszta hülye!
- Mi a faszért kell olyanokat csinálnod, ami veszélyes? Főleg, ha nem kötelező? Hmm? - kérdőre von, elém lép. Felém magasodik és irritál hogy ennyire domináns jelenleg.
- Mert megöltek egy lányt, és ha tetszik neked, ha nem... bennem van annyi önérzet, hogy kiálljak mellette. Ha nem megyek be, a srác soha nem kerül börtönbe! - távolabb lököm magamtól, ideges vagyok... ne jöjjön most közel.
- Zoe! Felfogtad mi történt? - megragadja a vállaimat, a szemembe mered. Szuszog... én is. Felképelném.
- Meghalt egy lány, te felfogtad? Mert én is csak ott fogtam fel. Beállította annak, hogy öngyilkosság. Pedig rohadtul nem lett öngyilkos, hanem meggyilkolták és...
- Zoe! - förmed rám közbe vágva sokadjára. - Megfenyegetett, egy gyilkos. Te... nem érted? - hangja elcsuklik.
- Állás ajánlatot kaptam tőlük - hadarom el neki, tetézve a dolgokat. De ha már ideges, legalább egy veszekedésünk legyen, és ne kettő.
- Hogy mi? - elenged, hátrább lép és teljesen elhűlten mered rám. Mintha azt mondtam volna, megöltem Khalidot.
- Már kaptam előbb is... többet is - túrok bele a hajamba egy mély levegő vétellel.
- Egyről tudok! Meg a mostani... mégis mikor akarta...
- Mintha elfogadtam volna akármelyiket is! Pont miattad nem fogadom el őket! - vágok közbe ezúttal én.
- Miért nincs egy normális munka számo...
- Mert a világhírnév aztán normális munka - meredek rá értetlenül. - Jesszusom Zain! Hagyd már abba! - kelek ki magamból végleg. Kezd túl sok lenni, ez az egy órája tartó veszekedés.
- Baszdmeg! - legyint le engem az ajtó felé indulva. Maga mögött úgy vágja be, hogy Khalid mordul egyet, aztán rögtön Trisha is rászól. Lehuppanok az ágyra, kezeimbe temetem az arcom és csak hallgatom a kintről beszűrődő halk szidás hangjait. Miért utálja ennyire azt, amit én imádnék? Jó, megfenyegettek... de úgysem tehet semmit az a srác! Szeretem ezt a fajta melót, a pszichiátriát is... miért utálja ő ezeket ennyire? Én is támogatom, pedig utálom hogy naponta kap szerelmes leveleket gyönyörű lányoktól. Ignorálja őket, de attól még ott vannak. Az bejárati ajtó csapódik, összerezzenek és az ajtó felé pillantok. aztán végül halk kopogás és Wali bedugja a fejét.
- Minden oké? - félénken kérdez rá, én pedig úgy érzem, semmi nem oké.
- Persze - mosolygok rá könnyedén.
- Elviharzott - mutat a háta mögé... remek. Zayn egy fasz.
- Uhm... izé... mennem kell nekem is - állok fel hirtelen. Nem vagyok képes itthon maradni a családjával jelenleg. A hátamra dobom a táskát míg a telefonomat a kezembe veszem.
- Zoe? - szól utánam kissé könyörgően.
- Mr.Rainton üzent, és be kell néznem mert... az egyik beteg... - hajamba túrok. Túl ideges vagyok... - Be kell néznem - fejezem be végül a mondandómat. Khalid fején végig simítok és már ki is lépek. Sietek a buszig, aztán még futni is hajlandó vagyok rá. Nem akarok Zaynra gondolni. Annyira hülye! Lábam idegesen jár, az ablakon bámulok ki. Félt. Tudom, hogy félt de basszameg! A szívem félre ver, ahogy feleszmélek, hogy a busz áll. Rendőr autók... - Na ne már - sziszegem ahogy felállok. Többen rám pillantanak, én pedig előre sétálva nézem meg az elmegyógyintézet épülete előtt álló rendőröket. - Leengedne, kérem - szólok a sofőrnek mikor a sugdolózás megkezdődik a buszon.
- Maga megőrült hölgyem? Ha ott baj van, én ki nem nyitom az ajtóimat - nevet fel fejét csóválva.
- Ott dolgozom - apró hazugság... de végül is, igaz.
- Maga megőrült. - biccent nekem felfogva. Talán igaza van... Annyi ideig nyitja ki az ajtót, míg leszállok majd vissza is zárja. Hátamra kapva a táskát lépdelek a kocsik felé. Az üvöltésre megszaporázom a lábaimat. Végül futva érek oda, mikor már többen is ordítanak.
- Mi a fasz? - vonok kérdőre egy rendőrt ahogy meglátok egy férfit pucéran kezében egy üvegszilánkkal. Véresen... nagyon véresen. De neki nincs sebe.
- Lépjen hátrább! - szól rám erélyesen, a fegyvert pedig még mindig a férfira szegezi.
- Itt dolgozom - osztom meg vele is... komolyan ennyire nem nézik ki belőlem?!
- Akkor csináljon ezzel az örülttel valamit! - kiabál rám mint aki nemsokára saját maga is idekerül...
- Jó - nézek rá értetlenül és ledobom a lába mellé a táskámat. Egy rendőr mellől csak nem lopják el, nem? Besétálok, a fegyverek kereszttüzébe. Déjá Vu...  - Beszélgessünk - mosolygok a férfira, rám villant egy vicsort én pedig egy fintorral viszonozom. Soha nem láttam, nem kezeltem még. Csuklója viszont árulkodik arról, hogy jó párszor le kellet szíjazni. Szar kezdés.
- Kérem, Ben - szólal meg felénk lépkedve Mr.Rainton is. Biccent nekem egy haloványat, én viszont nem merek semmit tenni, lévén engem lát Ben. Vagyis a pucér, véres eléggé beszámíthatatlan csávó. Erős negyvenes... kissé őszülő haj, természetes szőrzet... vér... csini.
- Letenné? - kérdem meg kezdésnek, hiszen valahogy fel kéne mérnem, hányadán állunk. Nem szól semmit, felém suhint karjával, de túl messze van tőlem... azért én így is hátrább lépek tőle.
- Ben, sokan meghaltak már, elég legyen! - kiabál rá Mr.Rainton, mire felé pördül.
- Hagyjon! - ordít rá, és látom amint nyála a betonon landol. - Maga a sátán szolgálja! - az üveg darabbal hadonászik... ez nem lesz jó.
- Benjamin! - lép még közelebb erélyesen Mr.Rainton. Benjamin testtartása megváltozik, vállai előre esnek, fejem kissé félre döntöm, ahogy magamba próbálok szívni mindent amit látok tőle... mi a... ez miért történt? Mi a baja? Milyen mentális betegsége van?
- Azt mondják örült vagyok - dadogja körbe fordulva, teste mellé eresztve az üveg darabot amiről csöpög a vér. Hányni fogok... az kinek a vére?! - Azt hiszik, ide való vagyok - fejét megrázza. - Hasonlítasz Bob bácsikámra - mosolyog... Mr.Rainton lesápad. Na ne... ezt ne... - De ő nagyon messze van innen - mutat a lába felé. - Lyla tudta, hogy szeretem! Mi össze illünk! - hangszíne mondatról mondatra változik. Megint ideges. - Nem szabadott volna engedetlennek lennem veled szemben... - hátrább lép Mr.Raintontól. Alig öt méter van közte és köztem... Hogy szabadult ki egy közveszélyes és súlyos skizofrén? - Te átkozott dög, véletlen sem tudnál rám mosolyogni?! - felém fordul, meglepődök a hirtelen váltástól... soha nem hallottam, vagy láttam ilyen gyors váltást személyiségek között... vagy ekkora nagy gondolati bomlást. - Nem tisztelhetlek, te az ördög vagy! - fordul vissza Mr.Rainton felé. A fegyvereket lassan eresztik lejjebb... mindenki megdöbben. Ez túl súlyos skizofrénia. - A pápának tartozom engedelmességgel - húzza ki magát, megszorítva a törött üvegdarabot. - Az arcizmod sem rándult, mikor azt mondtam "Átkozott dög" - fordul vissza ismét felém, konkrétan már engem nézve, lép az én irányomba ezúttal. Négy és fél méterre saccolom a távolságot. Kevés... - A többiek mind annyira mások - dönti oldalra a fejét. - Uram sajnálom! - szorítja kezeit a fejéhez én pedig még mindig elkerekedett szemekkel nézek rá. Te jó ég... - A barátaim soha nem értettek meg úgy, ahogy te fogsz - rázza meg a fejét, engem nézve... túl ködös a tekintete. Nem engem lát. Valaki tök mást lát a helyembe. - Oroszország az egyetlen katolikus ország. Oroszország azt jelenti a világnak, amit Isten a pápának - az ég felé pillant. Aztán vissza rám. - Miért hagytál el?! - ordít rám. Nagyon nem lesz jó... beszéltem már skizofrénekkel, de senkinek nem volt ennyire bomlott gondolat menete, mint ennek a férfinak.
- Benjamin, térjen észhez! - ocsúdik fel Mr.Rainton. Nos... már egy ideje elveszthette az eszét. Kétlem, hogy egy felszólításra meggyógyulna. Akármit mondhatok neki, nem fog segíteni rajta...
- Benjamin, én Zoe vagyok - kezdem lassan. - Tedd le azt az üveget - a tegezés talán nem jó, de nincs más ötletem, hogy kizökkentsem. Lepillant a kezére... vissza fel rám.
- Lyla - ajka megremeg.
- Nem Lyla vagyok - rázom meg a fejemet, arcának mimikája pedig ismét változik. Picsába... Én Timhez jöttem... nem a hullaházas kocsit meglátogatni. Ordítva közeledik, az üveget felemeli, több ordítás hangzik fel egyszerre. Orvosoktól, rendőröktől... mentősöktől. A saját belső hangom... maga Benjamin is ordít. A számon viszont csak egy apró elhaló nyögés jön ki, miszerint: "basszameg". Három lépésébe telik, amíg elér hozzám. Ennyi idő alatt gondolom át, hogy egy skizofrén rám támad egy törött üveggel, miután már megölt másokat vele. Hogy a rendőrök ha lőnek, túl nagy esélye van, hogy eltalálnak. Az is végig suhan az agyamon, hogy Zaynnal éppen ezen vitatkoztam, hogy túl veszélyesek ezek a melók én pedig cáfoltam. Aztán arcon csap a felismerés, hogy veszekedve váltunk el. Na már most, baszodjak meg, ha így halok meg.
- Zoe! - ordít rám egy ismerős hang... Albus... remek, oké. Albus megment. Albus nem hagyja, hogy meghalljak. Az üveg felém vág. Hátrább tántorodok, inkább dőlök és esek. Nézem, amint a feszülős szürke trikó megadja magát és széthasad az oldalamtól lefelé egészen a csípőmig. Tisztán látom, hogy az anyag széle elszíneződik a vértől a törött üvegen. Aztán, hogy az enyém is szépen színezi... végül felröhögök majdnem azon, hogy remélem nem kapok el semmilyen betegséget a vér miatt az üvegdarabon. Kisebb gond, mint a tény, hogy egy őrült éppen rám támad egy szilánkkal. Hátrább lépek, kissé összecsuklik a lábam, de megtartom magam. Oldalra lépek, mikor ismét felém vág, én pedig nézem a hatalmas testet amint olyan lomhán mozog. Ahogy a kissé meglazult bőr a karján, hasán és combjain a másik irányba csapódik. A szőrt a mellkasán és hónaljánál... a férfiasságát. A combjait, az azon lévő tetoválást... ez a férfi legalább negyven éves. És meg akar ölni. Felém vág az üveggel, megfogom a csuklóját és mellettem húzom el, míg szemében felvillanó dühöt nézem. A penge végig szánt az oldalamon ismét... ezt nem tudom elkerülni. Ugyan azon az oldalon vág belém ismét amibe egyszer már beleszaladt az üveg. Felmordulok, tenyeremet a könyökére nyomom és a reccsenés azt jelzi számomra, hogy több esélyem van túl élni. A szilánk a földön koppan, én is azt nézem, és Benjamin is. Felém harap... annyira megijedek a hirtelen küzdelem váltástól, hogy csak hátra kapom a fejem. Megbotlok a saját lábamban. Háttal puffanok a földön, a levegő kiszalad a számon. Ő már rajtam ül, piszkos és véres keze a hajamba markol és erősen megszorítja. Kissé felhúz, majd felnyögök, ahogy fejem csattan a betonon. Teljes erejéből vágja neki a fejem a betonnak. Hallom csattanást. A kurvaéletbedefáj! Az eszméletemet szerintem elvesztem, lévén, ismét felemeli a fejem, és már egy értelmetlen mondat közepében van. Lövés hangok... a test megdermed, majd egyenes rám dől. Sajgó oldallal és fejjel... zakatoló szívvel, lihegve, szédülve meredek az égre.
- Te jó ég - motyogom. - Óh te jó ég - sziszegem a fogaim között ahogy igyekszem lelökni magamról a halott testet. Halott... rajtam van egy halott meztelen férfi... A meleg elönti a hátamat... a hasamat... a testemet. Rám folyik a vére. Fúj... - Fúj, fúj, fúj... - ismételgetem, míg a hisztérikusan igyekszem lelökni magamról. - Szedd le, kérlek szedd le rólam - hangom elcsuklik Albus láttán. - Szedd le! - sírom el magam mikor meglátom, hogy hajam összetapad a vértől. Annyira nehéz... alig kapok levegőt... nem bírom lelökni magamról. Oh istenem szedjék le rólam. Szedjék már le rólam!
- Leszedem! - szól rám oldalra gurítva a testet. - Nyugalom, semmi baj... vége van Zoe.... értesz?! - húz fel rögtön a földről. De tovább is dőlök a szédülés miatt. Ő viszont megfog. Káromkodik, felvesz a karjaiba.
- Szedd le... - kérem a vérre utalva.
- Leszedtem - hadarja míg a mentő felé lépked velem.
- A vért... elhányom magam. Jézusom - szemeimet erősen hunyom le, kezeim remegnek, nem merek magamhoz érni. Rajtam van a vére... a halott vére. Az-az ember meghalt. Meg akart ölni... meghalt... Tű a karomba, a szívverésem pedig tompulni kezd.
- Jól van? - Mr.Rainton...
- Nem - förmedek rá. - Hogyan jött ki? Hogyan törté...
- Tim meghalt - túr bele őszülő hajába... a szívem még a nyugtató hatására is meglódul... Tim... Felpattanok, kiesek a mentőből majdnem, de csak Mr.Rainton elé állok.
- Mi? - kérdezek rá nyíltan őt bámulva. Támolygok... a fejem szét akar hasadni... Szédülök... kettős látás... fekete foltok...
- Megpróbálta megállítani - motyogja orrnyergét masszírozva. - Heten haltak meg... majdnem te lettél a nyolcadik - néz rám feszülten.
- Tim meghalt... - motyogom Albusnak aki igyekszik megtartani.
- Dupla adagot - sóhajtja a mentősnek, míg lefogja a karomat. Képtelen vagyok megmozdulni, pedig felképelném Mr.Raintont. Ez az ő hibája! Kurvára az öve! Timnek nem kellett volna már a zárt osztályon lennie. Egy betegnek sem kellett volna kiszabadulnia. Nem kellett volna hét embernek meghalnia... Tim jó volt. A tűszúrás fáj, bár nem annyira mint a testem minden egyes porcikája. - Te és az őrültek lebeszélése - hallom, hogy morog... de egyszerűen kikapcsolok.

---

Halk kocsi hangok... semmi szag vagy illat. Egyenletes pütyögés. Lustán nyitom ki a szemem... zsibbad az oldalam. A fejem pedig hasogat... a lámba bántó fényére elfintorodom.
- Kukucs - suttogja a halk, morgó hang. Zaynra kapom a tekintetemet... fejemet visszaejtem a párnára. Szemeimet lehunyom és tenyereim mögé rejtem az arcom míg felsóhajtok. Megöl...
- Kukucs - erőltetem meg magam. Meg fog ölni.
- Hogy vagy? - pillant le rám... az a szék nagyon kényelmetlen lehet. És lévén hogy este van... kétlem hogy öt perce érkezett.
- Bocs - hagyom figyelmen kívül a kérdését. Megpróbálok felülni. Aggódva néz végig rajtam... ideges. Látom a nyakán az eret. A hányinger elkap, ahogy fejem jobban megmozdul. A takaróra meredek... hányni fogok. Ő lenyúl az ágy alá, és elém tart egy tálat. Én pedig tényleg elhányom magam. Még a könnyem is kicsordul az erőlködéstől. Vízzel öblögetek, ő pedig egy szót sem szól egészen addig, míg újra a lábaimat nem kezdem bámulni.
- Feküdj vissza, agyrázkódásod van - suttogja, míg elveszi a tálat tőlem, aztán óvatosan lenyom az ágyra. - ... tudod, hozzá baszták a fejed a betonhoz - összeszorított fogai között szűri ki az erős igazságot. - Háromszor - hozzá teszi a szemeimbe nézve... én viszont nem bírom visszaidézni azt a három ütést. Egyre emlékszem... az elsőre. Elkapom a tekintetem... nem bírok abba a szempárba nézni.
- Sajnálom - sóhajtok fel orrnyergemet masszírozva.
- Két öltés a hosszában elvágott oldaladra. Ebből egy a metszetnél, ahogy beléd vágtak egy keresztet igazából - rám bámul, sorol... Lába idegesen jár. - Kettő a fejed hátulján - Ajkát harapdálja, le se veszi rólam a tekintetét. - Hajnali kettő van. Belőlem pedig a szart is kiijesztetted te idióta... - nyög fel megdörzsölve az arcát elcsukló hanggal. - A picsába... - mordul rám, azok a kétségbeesett barna szemek.
- Ne haragudj! - nyögöm ki az első dolgot, ami eszembe jut.
- Nem - rázza meg a fejét. - Nem haragszom... komolyan nem élet - az ölébe motyog... megölelném... meg akarom ölelni. Oké, muszáj megölelnem! Karjaimon igyekszem felnyomni magam. Ő kétségbeesetten néz rám, a fejem jobban zúgni kezd. Fejét megcsóválva áll fel, és tol vissza az ágyra. - Ne mozogj Zoe - szemeimbe néz... a szívem félre ver...
- Bocsánat - hadarom el neki újra. Vörösek a szemei. Komolyan vörösek a szemei... vörös... - Komolyan Zayn... a vitát is, meg a munkát is és...
- Kussolj - kéri halkan ahogy végig simít arcomon én pedig érintésére elhallgatok. - Csak... ne halj meg, oké? - mosolyog rám, de mosolya szívszaggató.
- Oki, ígérem. Akármit megígérek, abba hagyom ha akarod, az egészet... én... - nyakába csimpaszkodom, olyan szorosan ölelem magához, hogy szemeimet is összepréselem.
- Nem kell - suttogja a fülembe, míg befekszik mellém és a mellkasára húz. - Nyugi - a hajamba motyogja míg én elsírom magam, még inkább hozzá bújva. - Zoe... kérsz nyugtatót? - államnál fogva húzza fel a fejem, és nem értem mennyi minden ment keresztül agyban, hogy most ilyen. Előre hajolok, ajkaira. Megkönnyíti a dolgomat és felém magasodik. Hajába túrok, és ha épp nem nyelve masszírozná az enyémet, ismét felzokognék annyira jól esik.
- Szeretlek - suttogom az ajkaira. - Nagyon szeretlek.... komolyan. Mindennél jobban szeretlek - hadarom el neki.
- Én is szeretlek élet - lehelete égeti a bőrömet. Puszit nyomok az ajkaira, nem bírom ki. - Beledöglök, ha elveszitelek, ugye tudod? - olyan szorosan húzom magamhoz, hogy talán levegőt is alig kap, de nem teszi szóvá.
- Szeretlek - nem bírok mást mondani. Vagy ez, vagy hogy kurvára sajnálom. Mert utálom látni, hogy ilyen fáradtnak néz ki. Miattam... Utálom látni, hogy kétségbeesett. Utálom érezni a remegő levegővételét.
- Hozzám jössz feleségül, ismét? - kuncog a fülembe, erőltetett vicc, de imádom őt érte.
- Másodjára is kérdezd meg - kérem őt tartva a hagyományhoz.
- Hozzám jössz? - ajkai az enyémeket súrolják.
- Ühüm - felem gyorsan és ismét meg csókolóm.
- Nővért kéne hozzád hívnom - bőrömön csúszik végig ajka, miután elhúzódok tőle, a lihegésem miatt.
- Szeretlek - közlöm sokadjára is, ő pedig rám mosolyog.
- Én is élet... - fúrja orrát a hajamba.


Kukucs! Csak kidobom a részt és futok is tovább de imádlak titeket. Tisztára meglepődtem hogy ez a rész még nincs kint. Lincselést nem kérek, szavazatokat azért igen!:D Kitartás a hét fele már el is ment!:3

4 megjegyzés:

  1. Draga Des!
    A hatbirzongatasok,a valosaghusegek....
    A merengesek...es a csodás mindensegek dija Tied!

    Tim...:'(

    Minden sorat imadtam!
    Koszonom szepen, hogy ezt a reszt is olvashattam!
    Letaglozott, majd felrazott....az erzelmek csak ugy cikaztak....
    Orulok...Zayn belatasainak.....
    Eleh sokminden leporoghetett brnne..
    Zoe ezt szereti...ha nem csinalja is csinalja....
    Leteleme
    Ő mindenbd mellezte van pedig ruhelli a velejarokat
    Es azert az is jar veszejjel...ha nem is akkiraval...de lelket es csaladokat rombol...(hat) szaval igy nyomorba dont eleteket.....
    Es van aki emiatt kotki mondjuk Szichologusnal...
    Szaval neki is tamogatni kel ot mast nem tud tenni......
    Felti...ez oke.....de vissza fele se konnyebb Zoenak...Zaynt nezve.
    Koszonom szepen!
    Kitartas mar hetkozepe van!
    Imadas van <3

    VálaszTörlés
  2. Az igen, micsoda rész. Timnek miért kellett meghalnia? Annyira sajnálom szegényt, olyan kiváncsi lettem volna az ő történetére. Egyébkent ez is nagyon jó rész volt, eszméletlenül várom a következőt :)

    VálaszTörlés
  3. Ahhhhjjj
    Miez te no? Megolsz!! Mit csinalsz zoeval? 😣😰 csooori zayn 😳 siess a kovivel!! . Leecci ha mar ezt csinalod velunk! .. amugy gecijo 😍😍😍
    U.i. engem nagyon erdekel a konyved! Szavaztam is :) 😉

    VálaszTörlés
  4. váó,ez aztán izgi rész lett. Én meg még az elején azt hitem, hogy csak veszekedni fognak... én kis naiv. Timet nagyon sajnálom, Zoé már olyan jóban volt vele:( viszont örülök, hogy Zoé "csak" ennyivel megúszta. Zaynnek meg kitartást kívánok:)
    Nagyon tetszett a rész xx Viki

    VálaszTörlés