2016. október 7., péntek

117. Rész

x--- Zoe Fable ---x


Összerezzenek mikor Safaa az ölembe ugrik.
- Kukucs - mosolygok rá megerőltetve magam.
- Safaa, hagyd békén kicsit Zoe-t - szól rá Trisha a konyhából. Fejemet megrázom, miszerint nem baj. Zayn valahol Walival van. Talán épp stúdióban, vagy talán vásárolni... - Safaa! - szól rá Trisha ismét, lisztes kezekkel jön ki hozzám, és valahogy túl nagy megkönnyebbülés, hogy nem nekem kell főznöm. - Jól vagy? - lépked felém. Fejemet lassan rázom meg. Nem érzem magam jól... kurvára nem. Ha kinyitom a szemem akkor a kép mozog, anélkül, hogy én mozognék. Ha felállok pedig nagyon kétlem, hogy eljutnék akár a szobába... - Mi a baj? - törli meg a kezét kissé kétségbe esetten a ruhájába.
- Elmúlik - nyugtatom meg... könnyebb ezt úgy átvészelni, hogy nincsenek itt emberek. Oké... hány óra van most? Este hat környéke... egész nap az elmegyógyintézetben voltam. Tegnap egyetemen... nem tudom mikor ettem. Valami vega kajára emlékszem. Az... tegnap előtt volt. Te jó ég...
- Nem úgy néz ki... feltudsz állni? Hozzak vizet? Mid fáj? - elém guggol, próbálnám megnyugtatni, de ha kinyitnám a számat, szerintem hánynék.
- A víz jó - motyogom neki... addig sincs itt. Khalid oldalról néz... őt is meg akarnám nyugtatni. Le kéne feküdnöm... Sietve lépked vissza elém. Kezembe nyomja a poharat. Iszok belőle pár kortyot... és esküszöm fognám de kicsúszik a kezemből. - Baszki... bocsi - nyögők fel a pohár darabkái után nyúlva.
- Semmi gond... betudsz menni? - itatja fel a vizet egy konyharuhával. Nem tudok...
- Khalid... - kérem őt... nem akarom Trishát megkérni. Fejét kezem alá bujtatja. Bundájába kapaszkodok befelé menet. És csak amiatt nem kötök ki a földön, mert Trisha tuti néz. A másik nyomos ok, hogy Khalid szinte vonszol maga után. Egyszerűen ledőlök az ágyra... a párnába fúrom a fejem...


---


- Babe? - simít végig a hátamon egy túl forró kéz.
- Hm? - fordulok a hang irányába.
- Minden oké? Anya mondta, hogy szarul voltál - halkan beszél, szemeimet hunyorogva nyitom ki. Kezemet felemelném, de túl nagy a súly rajta. Khalid... Még mindig itt fekszik?
- Jól vagyok... - biztosítom őt rögtön felülve. Fejemre tapasztom a kezem kihúzva Khalid alól... oké, annyira még nem.
- Ahha - mondja kissé bizonytalanul.
- Hány óra? - kérdem oldalra fordulva, az órát keresve.
- Egy... már mindenki alszik - felé fordulok, de megszédülök. - Oké. Mikor ettél utoljára? - kap fel az ölébe.
- Passz - döntöm fejem a mellkasának.
- Figyelj... ez így nem oké - suttogja átvíve a nappalin, a konyha felé.
- Csak elfelejtettem - egy fintorral ültet fel a konyhapultra, fény gyanánt csak a telefonját használja... nem akarom hogy akárki is felkeljen, és úgy tűnik ő sem.
- Elfelejtetted? - áll meg előttem és tekintete miatt inkább lehajtom a fejem. - Baj van? - emeli fel fejemet az államnál fogva. - Könyörgőm...
- Nincs - biztosítom kezemet az övére fonva.
- Pszichológus leszel... külső szemmel nézd - tekintetétől kissé megbénulok. Külső szemmel...
- Nem komoly - nyögőm ki.
- Mióta? - karja megfeszül ahogy a pultra markol...
- Én... nem tudom... Zayn - sóhajtok fel orrnyergemet megmasszírozva.
- Oké, nem komoly... néha... rendszertelen étkezés... mióta? - rekedtes a hangja... nem akarok hazudni neki... utálok hazudni neki.
- Amikor leléptem tőled... azóta - szemeit lehunyja. Fogalmam sincs időben ez hány... hónapja volt. Egy éve?
- Te hülye vagy... te jó ég... - hátat fordít nekem, látom, hogy a hajába túr. - Azóta? Ez komoly? - sziszeg, tudom, hogy nem bírja magát visszafogni, vagy legalábbis túl nehezen. Nem mondok semmit, fejemet lehajtóm...
- Ez nem komoly - suttogom a lábaimnak.
- Lefogytál... kurvára - dörren rám. Tappancs hangok... Khalid felkelt.
- Hello pajti - simogatom meg a fejét ahogy két lábara állva támaszkodik meg a pulton ő is.
- Khalid, menj vissza a szobába! - szól rá Zayn mérgesen. Ő vissza huppan a földre, bociszemekkel néz rám. Kissé nyüszít én pedig felsóhajtok.
- Menj vissza - szólok rá én is, ő pedig megfordul és ellépked. Zayn értetlenül néz utána. - Én neveltem fel, prioritási rend - vonom meg a vállam, ahogy vissza néz rám. - Ha azt kérem tépje el a torkod, kicsit habozna csak - mosolygok rá.
- Jelenleg szét is téphetne - rázza meg a fejét ellökve magát a pulttól.
- Javadd... nem komoly. Esküszöm, hogy csak ritkán fordul elő. A sűrű napok, komolyan csak elfeledkezem róla - ugrok le a pultról.
- Akkor most eszel - mutat a hűtő felé.
- Eszem - értek vele egyet kivéve egy kis adag kaját Trisha főztjéből. - Eszem... nem kell nézni közben - értetlenül nézek fel rá, mikor a pultnak dőlve néz továbbra is.
- Sanyarú sors vár rád... mindennap nézni fogom, hogy eszel - ezzel most az a legnagyobb problémám, hogy semmi poén nincs a hangjában.
- Szóval már vissza se mész turnézni? - mosolygok rá egy újabb falat után. Néha fel sem tűnik mennyire éhes vagyok.
- Őszintén? Most gondolkodom rajta - biccent nekem.
- Na várj, ezt nem teheted! - csapom el a villát, halkan rárivallva. Nem csinálhatja ezt!
- Evés zavaraid vannak! - vág vissza szinte rögtön.
- És?! Mondom, hogy ritka. És nem evés zavar - tiltakozom a nyílt igazság ellen. - Elfelejtem - tárom szét a karomat. - Túl sok mindenre kell figyelnem - túrok a hajamba felpillantva a komor ábrázolatára.
- Túl sok mindenre? Mégis mire Zoe? Azért a kaja az...
- Az egyetemre, a melóra, Tim-re, Khalidra, a barátaimra, otthon a családomra, a házra, hogy kifizessek mindent, a gyakorlati szarokra, a vizsgákra, szóbelikre, előadásokra és kötelező órákra, rád, Trishára...
- Jó - rekeszti belém a szót felsóhajtva. - Túl vállaltad magad - rázza meg a fejét míg egyik kezével végig simít az arcán.
- Ez van - motyogom tovább pusztítva a kaját.
- Vegyél ki egy szabad napot és aludj - előttem támaszkodik meg... a konyha közepén van egy kis étkező pult, ő velem szemben, és előtte... az üres tányér közöttünk.
- Nem tudok - rázom meg a fejem. - Jó, hogy most Khaliddal nem kell foglalkoznom. Szép lassan oké lesz minden - nyugtatom meg kezemet az övére fűzve. - Nem akarsz végre beszélni apudról? - pillantok fel rá.
- Egyelőre még mindig féltelek, és kösz nem. Semmi kedvem jobban leterhelni - rázza meg a fejét nemlegesen míg a mosogatóba rakja a tálamat. Ismét felvesz a karjaiba, és bár szólnék neki, hogy tökéletesen megy a járás, önző módon kiélvezem. Lerak az ágyra, Khalid máris hozzám bújik... komolyan, több helyet foglal ő az ágyból mint Zayn.
- Lábhoz, oki? - vakargatom meg a fülének tövét ő pedig komótosan áthelyezi magát a lábainkhoz. - Mesélj - bújok Zaynhoz, ő pedig csak magához húz.
- Nincs mit mesélnem. Eddig se volt túl nagy apa-fia kapcsolatunk. Ezután végképp nincs. Egyszerűen cserben hagyta a családját és csak a lányokat sajnálom, hogy ezen át kell esniük. Féltem anyut, de közben tudom, hogy erős... csak nem tudom, hogy kéne támogatnom - lassan beszél, keze közben hajammal játszik. Lélegzetét érzem fejem tetején. - Walinak és Safának pedig nem lesz apa képük. Kicsit talán tényleg szüneteltetnem kéne a bandát...
- Nem hiszem, hogy az jó ötlet lenne - felülök... ezt nem tudom fekve, nyugodtan megbeszélni. Hátamat az ágy támlájának vetem.
- Apa nélkül nőnek fel - motyogja ahogy ő is felül.
- Először is, jobb apa nélkül felnőni, mint egy szar apával - tisztázom rögtön. - Másodjára, magukat hibáztatnák, hogy kihagyod a bandát. És a fiúkkal sem teheted meg - vonom meg a vállam. - Ez már túl nagy ahhoz, hogy csak így vissza lépj egy "kicsit" - mutatok idézőjeleket neki. - Maradjanak itt, ez így... jó - vonom meg a vállam, mosolyogva.
- Suliba kell járniuk, nem rángathatjuk el őket egy megszokott környezetből... - fejét halkan veri a falba, legalább ritmusosan. Kezemet a feje és a fal közé teszem, ő pedig egy mosollyal ütögeti fejét a kezemnek.
- Megoldódik az egész, anyukád talál majd egy rendes embert, okos nő - az ölébe huppanok, félre biccentett fejjel néz fel rám.
- Neked még hány év az egyetem? - szemeit lehunyja, óvatosan simogatja oldalamat.
- Mit akarsz, mennyi legyen? - elmosolyodik, de még mindig lehunyt szemekkel.
- Legyen vége most, és költözzünk el valami nyugodt helyre...
- Hogyne, majd ha milliárdos leszek - nyomok puszit az állára.
- Szavadon foglak - szemeit végre kinyitja, végig simítok állának vonalán... jézusom, egyre férfiasabb.
- Mikor mész vissza? - kissé helyezkedem ölében, látom, hogy ajka megrándul... de tudomást sem veszek róla.
- Már el is akarnál küldeni? - féloldalas mosolyától muszáj vigyorognom, túl szexi.
- Nem, csak felkészülni lelkiekben meddig vagy itthon - vonom meg a vállam.
- Ameddig akarod - előrébb hajol, ajkaimra nyom egy puszit, de nekem konkrét válasz kéne.
- Komolyan - tolóm el magamtól kicsit egy fintorral.
- Nem tudom... pár napot még tuti itthon maradok.
- Holnap ellógok két órát, holnap után be kell mennem Tim-hez aztán délután előadás - hmm... egy nap lustulás elég jól hangzik.
- Milyen előadás?
- Boncolás - elvigyorodom ahogy ő felnyög.
- Tudod mit? Legyél patológus, úgyis az is érdekelt régen. Az nyugis szakma - mindössze egy levegővétel alatt lelkesül be az ötletre.
- Kösz nem, nincs benne semmi változatosság - hátra döntöm a fejem. A plafont nézem. - Nem akarjuk végre megcsinálni a házat normálisra? - kérdem a sima fehér plafont nézve.
- Mire érted? - húz vissza a derekamnál fogva.
- Kifesteni, átrendezni, új cuccok amik tetszenek és nem fintorogsz rájuk elmenve mellettük - halkan nevet fel, én pedig átkarolom a nyakát.
- Felőlem oké, de kétlem, hogy akkor kéne ezt, mikor itt vannak anyuék.
- Miért? Lekötné őket és élveznék - kitartok az ötletem mellett... ez lekötné őket.
- Hát nem tudom... Khalid? Egyáltalán, ki se lett találva mit akarunk - túl sok kifogás.
- Először is, a hálószoba túl unalmas - mutatok körbe a sima fehér falakra és a halovány parkettára. - Telefújhatnád és lehetne sötétebb parketta - jut eszembe rögtön.
- Te szeretnéd, ha tele graffitizném a szobánkat? - röhög fel hitetlenkedve.
- Persze! - hördülök rá. - Legalább nézegethetnék valamit, ha nem vagy itt. És Trisha is röhögne, hogy van saját házad, amit végre telefújhatsz - mosolygok rá elképzelve a jelentet. Trisha mindig ezt mondta, ha lesz saját háza, akkor graffitizhet a falra. Addig nem. - A nappaliba is csinálhatnál valami nagyot, de letisztultat. Mint az a szemes a vasutaknál!
- Nagyon felpörögtél - nevet rám össze borzolva a hajam.
- Nemár, sokkal otthonosabb lenne - bújok hozzá durcázva. Miért nem érti azt, amit én?!
- Otthonosabb? Egy szétfújt ház?
- Kinek mi az otthonos - vonom meg a vállam.
- Ezért vagy te a barátnőm - sóhajt fel fejét rázva. Megcsókolom, de csak a barátnő kifejezés miatt... ez valahogy túl cuki. - Felőlem oké... - sóhajt fel hátra dőlve.
- Tényleg? - lepődöm meg. Oké, ennyi egyszerűen nem hittem, hogy belemegy egy random ötletbe.
- Aha, de nem lehet minden fekete - szögezi le én pedig megforgatom a szemem.
- Nem lenne minden fekete.
- Mostanában sötétülnek nálad a színek - csippenti össze a szürke pólómat.
- A szürke világos - hördülök fel ő pedig értetlenül felnevet.
- Ahha... - hagyja rám. - Milyen színt akarsz a nappalinak? - vonja fel a szemöldökét... hátra dőlök. El a lábán, Khalid rögtön betámadja a fejem én pedig vele kezdek játszani. Milyen szín?
- Menta zöld? - kérdem őt, de még mindig Khaliddal játszom.
- Hideg színeket választasz csak? - hajol közelebb hozzám.
- Azt sem tudom, mik azok a hideg színek - nézek rá értetlenül felülve. Majdnem lefejelem, de ő csak mosolyog.
- Ja, hát nem egy művész lélek vagy - sóhajt fel gyászosan.
- Okos lélek vagyok - vigyorgok rá míg lábaimat dereka köré szorítom.
- Okos, meg tehetséges, és szexi, cuki... - nevet rám míg megharapom az állát.
- Egyértelmű... mindenben jó vagyok - biccentek neki magabiztosan. Közel sem gondolom így, de egyszerűen imádom őt. Vele mindent.
- Egyetértek, végre valami - szemeit megforgatja én pedig ráfintorgóm. - Legyen tenger zöld a nappali - ajánlja fel egy halvány mosollyal.
- Mi a különbség a tengerzöld és a menta zöld között? - komolyan, nem értem... zöld az zöld. Kékes zöld. Ennyi.
- Te jó ég... - rázza meg a fejét nevetve míg oldalra dönt, le magáról. - Egy szín skálát kapsz nevekkel, kör alakban elrendezve átmentettel, hogy tudd, mi meleg és hideg szín - az ölébe ugrik Khalid, helyettem. Úgy tűnik ő nagyon élénk éjjel is. Akármikor. Emlékszem mikor éppen éjjel háromkor jött rá a játszhatnék.
- Kösz - morgom neki fejemet a párnába fúrva.
- Nincs mit, holnap vásárolunk akkor - figyelmeztet elnyúlva a hátamon.
- Várj... - emelem fel a fejem hirtelen megvilágosodva... - mi... mi nem - rázom meg a fejem, ő mellém fekszik, homlokán a ráncok mutatják, hogy rohadtul nem ért. - Te meg én... nem mutatkozhatunk együtt - mutatok rá majd magamra. Ez... ez nem. Vonásai az értetlenből semlegesség válnak, aztán idegessé.
- Igaz - közli felülve idegesen.
- Elmehetnél Waliékkal... én hiszek az ízlésedben - ülök fel mellé kissé félve. Utálom, ha ideges.
- Veled akarok lenni, veled akarok dolgokat venni a házunkba és színek előtt vitatkozni veled, nem a húgommal! - rám förmed, a hangját már aligha fogja vissza. Khalid mordul egyet, csak figyelmeztetőleg... utálja ha kiabálnak mellette. Zayn idegesen vágja a párnát a falnak, Khalid leugrik és vissza hozza... szomorúan pillantok le rá, elvéve tőle a párnát. Ez most nem játék.
- Sajnálom - suttogom neki, nyakába puszilva. Kezem csupasz hátán simít végig. A levegőt kapkodja... ha csak kettesben lennénk, vagy ő egyedül, akkor már szétvert volna valamit. - Megoldjuk, oké szépfiú? - kérdem a nyakába suttogva.
- Skypolok veled közben? Jézusom Zoe... - nyög fel kezeibe temetve az arcát. - Ez így nem jó... ez kurvára nem jó... nem... - szívem zsibbadtan ver félre arra, ahogy látom, hogy összegörnyed.
- Hey... minden oké - térdelek elé kezeim között felhúzva arcát. - Javadd... nincs gond - biztosítom őt motyogva szomorú arcát nézve.
- Kurvára utállak letagadni - sziszegi míg állkapcsa megfeszül. Letagadni... emlékszem mikor először letagadt, az interjúban. Azt hittem nem fogja... és féltem. A rajongok... nekem nincs szükségem arra, hogy újságokban legyek, twitteren... a neten minden cikkben. És leginkább miatta nincs erre szükségem. Ő nehezebben bírná, hogy miket írnak nekem. Soha nem akadhatnék ki miatta, márpedig tuti elolvasnék párat, és biztosan kiakadnék... és akkor ő is kiakadna. Ha pedig mérges, akkor meggondolatlan. - Nagyon... tényleg - hangja rekedt én pedig felocsúdok szemeibe nézve.
- Elhiszem, de minden rendben. Van egy házunk... ide senki nem lát be - az ölébe mászva csimpaszkodom rá ő pedig így húz magához.
- És egész életedben nem akarsz velem többet nyilvánosan mutatkozni, csak mindig egy házban lenni? - Megkérdezi, de fejét már rázza is mikor elhallgat. - Zoe... komolyan... ha egyszer.... - az ablak felé pillant. Oké... ebbe így még nem gondoltam bele. - Ha egyszer tényleg... összeházasodunk, vagy valami... gyerek... akármi! Akkor mi lesz? Egy házban lesz az is... ahova nem látnak be? - nem néz rám, az ablakon bámul kifelé, én pedig a fintorgó arcát nézem, és amint kissé nemlegesen rázza a fejét. Nos... mi lesz akkor, ha tényleg eljutunk ezekre a pontokra? Mi lesz később... soha nem megyünk sehova együtt? Gratulálok magamnak, hogy elfelejtettem belegondolni, hogy ez örökre szól. Túl nagy ahhoz, hogy csak úgy elfejtsék. Túl nagy, befognak futni. Ez örökre szól. A fandom. Őt nézem, ahogy lehajtja a fejét egy gúnyos mosollyal és egy apró sóhajjal. Persze... letagadni jó. Nem látnak bele a magán életünkbe. Magunknak marad, kettőnknek... a kapcsolatunk. A kapcsolatunk ami ezzel halálra lett ítélve... remek.


Kukucs! A kommentekre sajnos aligha van időm és erőm válaszolni. Ami bár nem elég jó érv, de megértem, ha nem kommenteltek. A részek jönnek továbbra is.

12 megjegyzés:

  1. Szerintem mindenki neveben beszelek ha megertjuk hogy nincs mindenre idot.:) Ezzel ne terheld magad.:) A reszek meg igy is fantasztikusak!:) Mellesleg meg mindig a kedvencem ez a sztori imadom! :D <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Néha azért igyekszem. Örülök, hogy így is tetszenek. Ezt pedig isteni érzés látni "hallani". Köszönöm! Imádás van!:3

      Törlés
  2. Szia Des!
    Nekünk nem gond...megertjuk ahogy babe 8 is irta..megertjuk hogy nincs mindenre idod...
    Koszonjuk hogy a zsufolt beoyztasos mellett meg reszt is kapunk...
    Es konyorgom......eszembese jutna-de szerintem masnak se...azert nem irni kommentet...mert te nem valaszolsz rajuk....
    Ugyan mar....lenyeg hogy el jut hozzad....:)

    Na ey akor most a reszrol
    -elo jottek jobban mondva kiteljesedtek az eddig is felszin alatt levo problemak
    -Mindketten felnek hogy veszelik at amiben most vannak es ami elottuk all
    -Feltik egymast es az egesz csaladot...
    -Khalid...egyemmmeg...imadtam

    Az egész rêsz keser-édesen fantasztikus volt!
    Nagyon szepen koszonom, hogy ezt a reszt is olvashattam!
    Imadlak ám!
    Boszorkányseprűn repdesős- nagyölelés!
    <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. Hát, tudom, hogy vannak páran akik azért várják hogy válaszoljak. És jogosan is, csak egyszerűen.... hát szerintem értitek. Khalidot te nagyon imádod, és most reagálnék az előző komidra is... néha nekem is nehéz rá kutyaként nézni:D Sok leírt karakter veszett már kárba mikor egyszerűen máshol járt a fejem:D Imádás van!:3

      Törlés
  3. Szuper lett! Sztem kisebb baj, ha nem válaszolsz a kommentekre mintha nrm lennének részek ;) csak így tovább!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, a részek gondoltam, hogy fontosabbak. Számomra csak erkölcsi és etikai kérdés a komikra válaszolás. Ha ti veszítek a fáradtságot, nekem is kellene. Ezt néha sajnálom. Köszönöm szépen! Imádás van!:3

      Törlés
  4. Hali
    Neee bantsd a kapcsolatukat.. lecciii :( .. tudom hogy porognie kell a sztorinak meg minden de az en szivemet is ossze torned nem csak zoeet.. :( amugy nagyooon imadtam orulok hogy kiderult az eves zavara :/ :) .. naagyon aranyos volt zayn :* ... minel hamarabb kovit pls. :) :D 😢☺😀😇😍😛😎😘

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kukucs.
      Jaj drágám... mind tudjuk, hogy mocsok alak vagyok. Megvan az oka, a nyugodt szerelmes részeknek is, tudod... csak hogy levegő nélkül zokogjatok, ha csúnyán néznek egymásra:D <3 Mindjárt rakom fel a kövit. Imádás van! <3

      Törlés
  5. Kukucs, drága!
    Szóval először is, el szeretném mondani, hogy megértjük, hogy nem tudsz válaszolni a kommentekre, és habár én sem tudok mindig kommentet írni (amit nagyon sajnálok, de egyszerűen nekem sincs időm, szóval teljesen megértelek) , de a többiek, akik rendszeresen kommentet írnak, ők is biztos megértik, mint ahogy írták előttem is!
    A részeket imádom, csodálatos a történet vezetése, és imádom, hogy nem sieted el a dolgokat, mint sok másik blogger. Zayn és Zoe kapcsolata nekem olyan, amilyet mindig szeretnék, mert igaz, hogy vannak problémáik, de mégis ők a tökéletes pár számomra. Zayn apja egy fasz, amit nagyon meg tudok érteni, hiszen az egyém is találkozni egy cseppet jobb. Sajnálom Trishat és a lányokat is nagyon. Zoe tényleg túl vallalta magát, kíváncsi vagyok, mi lesz ennek a végkimenetele. Remélem semmi komoly dolog, bár nem úgy ismerünk téged, mint, aki könnyen lerendez egy ilyen dolgot! A Times dolog is nagyon érdekel, remélem Zoe tud neki segíteni.
    Ajj mindig olyan kíváncsi vagyok a folytatásra, hogy az nem igaz, mindig tartogatsz új dolgokat számunkra.
    Nagyon várom a következő részt! :)
    Imádás! 😊❤
    PS.: nem tudom, hogy lesz időm és te mikor érsz rá, de valamikor megpróbalok rád írni és beszélgethetnénk egyet!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kukucs!
      Istenkém, már komolyan aggódtam érted. Köszönöm szépen, azért néha már túl hosszúnak tűnik a blog és röhejesnek érzem magam, de így érzem jónak.
      Igen-igen... már az előbb is kifejtettem hogy mocsok egy alak vagyok:D
      Már igazán értékelném azt a beszélgetést, szóval csinálj magadnak időt, ha kérhetem:D Imádás van!:3

      Törlés
  6. Drága Des!
    Természetesen most is többbször olvastam el...na és az agyam nem enged csak úgy el....na és a billentyűzetem is szinte magától kattog....
    Lehet bekéne szerezned valami tiltó gombot ....úgy ellenem :D
    A blog-rendszer már fellázadt..többször jelezte, hogy nem küldi el amit írok...de kitartó vagyok kezdem előlről :D

    Zoé vállát túl sok teher nyomja,
    A bajt jelezte-többnapja- üres gyomra,
    Nem lesz ez így jó, igen komoly a probléma,
    Valamit tennikell lehetőleg még ma...

    Zayn egyik rémálma beteljesülni látszik...,
    Úgy tünik minden ellenük játszik....
    Szép lassan minden összedől mint a lánc - híd....

    Együtt szeretnének lenni minden áron,
    De, tudják fejük felett lebek a Vigyázz Áron,
    A média nagy ász, ott van bármit is csinálsz...
    Kifordítja...és fonákul felteszi....
    Mindenki -ki nem benfentes- elhiszi....

    A két fiatal valahol érzi, meg vannak számlálva közös napjaik,
    De vannak még ki nem játszott lapjaik...,
    Valamit majd kitalálnak,
    És a túlzó árnak,
    Ellen állnak....

    Na hát szépen kicsinálod itt az agytekervényeimet, TE NŐ!
    Imádom, amit művelsz, bárhogy, bármit, bármilyen formában....csak írj, írj írj..- tudom ezt már írtam...de na---:)
    Remélem sikerült valamennyit pihenned!
    Kitartást a héthez!
    Nagyon szépen köszönöm mindent!
    Teletabis nagy ölelés!
    <3 Imádlak ám <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj de régen kaptam verset!:D
      Na szóval, a vers mint most is eszméletlenül tetszett!:D Komolyan, élek-halok ezekért a kis darabokért. Egyébként, hirtelen mikor olvastam, azt hittem de olvasod a részeimet előre... Nem spoilernek mondanám, csak volt benne egy rész ami annyira... előrelátó lett:D Komolyan, ne a legdrasztikusabb részre gondoljuk...:'D De nem is akarom elmondani melyik mert mégis csak spoiler lenne... hmmhmm... úgyis kiderül!:D Köszönöm szépen a komment duplázást! Imádás van!:3

      Törlés