2017. december 4., hétfő

253. Rész

x--- Zayn Malik ---x


- Hova mész? - Értetlenül követem végig, amint felhúzza a futó cipőjét.
- Edzeni - szűk válasz, kemény hangsúly. Tettem valamit? Elfelejtettem valamit? Kihagytam valamit?! Mi a baj?!
- Nem lehet... a lőtt sebed, emlékszel? - Kérdezek rá kissé félve, hátha robban.
- Edzeni megyek Zayn. Majd jövök - gyors ölelést kapok, szóval gondolom nem én vagyok a baja. Én viszont utána megyek.
- Edzeni mennél - helyesbítem ki megfogva a karját. Baja lehet, ha edz. Akkor inkább engem ver szét, és nem me...
- Mindig mindenki azt mondja, hogy soha nem fog drogozni - értetlenül nézek rá... túl nagy váltás. - Aztán egyszer engednek a kísértésnek, és utána már kívánják, akármi is van. Ellehet fojtani, de azért kívánjuk néha - felnéz rám... tudom miről beszél. De most azért menne edzeni, mert kívánja jelenleg? - A sorozatgyilkosok azért gyilkolnak mert a neuron szintjük megemelkedik, ez olyan mint a drogosoknál amikor nem bírják tovább és kísértésbe esnek. Ha átlép egy bizonyos határt, akkor ölnek. Ha egyszer kipróbálták... akkor utána többet akarnak. - Vesz egy mély levegőt és felnéz rám. Sorozat gyilkosok és drog... mi?! Néha nehéz követni Zoet. - Én ténylegesen megöltem már embereket Zayn... ha felfogod, ha nem. Szavakkal tettem, nem értem hozzájuk, mások tették meg de részem volt benne még ha nem is egy százszázalékos ölésnek mondjuk. Van ez az énem, meg az-az énem. Amit soha nem engedek ki, de Haydar rátett egy lapáttal és így néha elég nehéz ellenállni és nem leveleket írni másoknak, vagy csak úgy beszélni, hogy öngyilkosok legyenek... vagy másnak beszélni róluk, hogy megöljék. Tudod van az-az énem akivel én is félek kettesben lenni... és mikor egy... - elharapja a mondandóját, az hogy ideges, abban biztos vagyok. De hogy min húzta fel úgy magát, hogy ölne, azt nem tudom. - Szóval amikor valaki próbál nekem keresztbe tenni... és nekem higgadtan kell tűrnöm mert "én" én vagyok. Profi pszichológus meg minden fos! De amikor elküldtek terápiára akkor senkinél nem volt két kezelésnél többet, mert rögtön tovább passzoltak vagy felmondtak. Szóval amikor a drága exed valami olyant tesz amit tett... akkor elengedsz edzeni vagy lemészárolom a családját - kirántja a kezét a kezemből. - Szeretlek, nem rád vagyok dühös, de szükségem van egy végkimerüléses edzésre - beletúr a hajába, a combjára csap és Khalid máris mellette van. - Ne aggódj, tudom a határaimat - becsukja az ajtót én pedig értetlenül meredek utána. Mit csinált Perrie? Miért nem mondta, hogy az a kötelező terápia ebbe fulladt? És miért nem beszél nekem ilyenekről már?! Megdörzsölöm az arcomat és csak leülök a laptop elé. Gondolom könnyű lesz megtalálni, mi a téma tárgya. Könnyebb mint hinném... lévén ő bejelentkezve maradt. És az első amit meglátok az a nővérétől jött üzenet. Elég egyszerűen közli vele, hogy csináljon valamit ezzel mert ő öl meg valakit. Zoe nem válaszolt... rámegyek a linkre és szimplán annyi telik tőlem hogy felnyögök. Ezt komolyan Perrie hozta össze?! "Mitől jó egy pszichológus? Avagy Zoe Fable" Remek főcím. Szívesen olvasnám végig a cikket alkohollal, de tippem szerint utána úgyis autóba ülök, szóval lemondok róla. Gyorsan futom végig a cikket és szimplán a saját kezemet tördelem. Lényegében az első bekezdés arról szól, hogy kéne viselkednie egy profi pszichológusnak. Kiegyensúlyozott háttér, tökéletes család, mindent megold... Aztán a többi része a családja és az élete. Konkrétan taglalják az apját és az alkoholizmust, a két nővérét, az anyját és annak a párkapcsolatát. Zoet és a baráti körét, azt hogy baj, hogy iszik, cigizik és felvállalja azt, hogy füvezik. Hogy nem tesz a pletykák ellen, hogy velem volt vagy van. Hogy elfut a problémák elől, mert olyan gyorsan ment ki Irakba, és vajon miért. Hogy nem képes ezekről beszélni, szóval feldolgozni sem. És kétlem, hogy az lenne a baja, hogy róla beszélnek... a baj, hogy a barátait veszik számba és családját. Hogy róluk beszélnek és az ő cselekedeteiket hozzák fel. És ez tényleg csúnya... ez olyan, mintha azt mondanék rossz nagytestó vagyok, amiért Walia iszik. Rossz gyerek, amiért apám megcsalta anyámat. Ezek faszságok! De leginkább személyesek... Túl személyesek. Azt viszont tény, hogy rossz barát vagyok. Ez miattam van és nem kéne ilyenekkel törődnie pont neki. A telefonért nyúlok és már fel is állok. Ha nem Zoe, akkor én ölök meg valakit.
- Igen? - Utálom ezt az embert már.
- Bemegyek, hívd Perriet is.
- Miért?
- A cikk miatt, ami Zoeról szól és amit Perrie intézett - tudnia kell, mert hogy mindent lejelentenek a személyek akik összefogják a banda minden tagját. Mindenükről tudnak, ami nekünk is jó mert elsimítják.
- Zayn...
- Ne Zaynozz nekem... hívd be! - Kinyomom, csak a kulcsomat emelem el, és máris lefelé tartok. Ez így rohadtul nem jó. Az még oké, hogy vele kéne lennem mert kötelező... ezt még feldolgozom úgy, ha Zoe is elfogadja. De hogy ne is hagyjon minket nyugodtan élni... azt nem. Azt rohadtul nem. Elegem van... annyira rohadtul elegem van.
- Még megbeszélése van, Mr.Malik... kérem... - megbeszélése?! Annyiszor játszották már el ezt a kifogást, hogy meg sem hallom a titkárnőt.
- Velem van megbeszélése - egyszerűen óvatosan de arrébb tolóm a nőt és belépek. Becsapom magam után az ajtót és dühösen nézek Perriere, az ügyvédjére, a menedzserré és rá... Itt van a részemről ugyan ez a két személy, meg a modest egyik feje... de senki nem foghat vissza attól, hogy kettétépjek valakit, ha úgy tartja kedvem. - Belementem, hogy egy ilyen idióta lánnyal legyek nyilvánosan, de abba nem, hogy elengedjék a pórázát és ilyeneket tegyen az igazi barátnőm ellen - mutatok rá Perriere, míg mindenki máshoz beszélek, csak hozzá nem.
- Ha fenyegetve érzem magamat... - hördül fel előre fordulva, el tőlem.
- Fenyegetve?! Fasznak kell olyan helyekre tolnod a segged, ahol ott vagyok... direkt!
- Szerinted álom veled lenni? - Néz rám felhúzott szemöldökkel.
- Oh! Remélem mindenki hallotta, szedjük szét magunkat mint egy párt. Zoe is elég nagy bevétel lenne ha kiderülne, hogy vele vagyok.
- Zayn... ülj le - mutat maga mellé Paul.
- Nincs kedvem bocs... azért aggódok, hogy jól van-e a barátnőm ezek miatt a szarságok miatt! Ez túl mély szint Perrie... túlságosan személyes.
- Mint a mi kapcsolatunk, amit szétbaszott?
- A minket? - Elröhögöm magam... milyen kapcsolat.
- Te kérdted meg a kezemet!
- Tudod miért? Zoe miatt. Mert felbaszott - istenem, csak szabadítsanak már meg tőle! - Oké... - leülök az egyetlen megmaradt üres székre. - Tisztázzuk akkor - vonom meg a vállamat. - Konkrétan mennyi is az a pénz összeg amit ki kell fizetnem, ha elmondok mindent őszintén... azon kívül, hogy ti persze és a cég is csődbe megy - nézek Perriere majd a főfaszra. Akármennyit meg ér most már.
- Az automatikus kilépés a bandából - automatikus kilépés... kilépés... - Mihez kezdenél egyedül Zayn? - Értetlenül néz rám az a pöcs én pedig elmosolyodok.
- Tekintve, hogy a zenék háromnegyede az enyém... elég sok mindent kezdenék egyedül. Kezdetnek boldog lennék, hogy nem kéne vele szégyenkeznem - mutatok Perriere, rá se nézve.
- Az egész vagyonod oda lenne... talán több is.
- Hm... az sok - jegyzem meg elgondolkodva.
- Itt a szerződésed, ha nem emlékeznél rá - elém dobja a papír köteget én pedig elmosolyodom.
- Szerintetek... érdekel ha elveszitek minden pénzemet? Az érzés, hogy titeket is tönkre teszlek... már megérte. De legalább azzal lennék, akivel tényleg vagyok - vállat vonok. - Nem érdekeltek, még egy ilyen és kitálalok minden lapnak és minden interjúban... részletesen. Az egészről, amióta ide kerültem. Szóval... húzzátok rövidebbre azt a pórázt rajta - Perrie mutatok míg elveszem a szerződésemet. - Addig jó, amíg én jövök ide, és nem Zoe szólal meg. Ne játssz vele, a saját érdekeben - erőt veszek magamon, amíg leérek a kocsimig és rögtön olvasni kezdem a szerződést. Picsába az egésszel... hiába mondom, hogy nem baj ha elveszik a vagyonomat, mikor igen is baj... mi a faszomból élek addig, amíg felépítenék egy másik karriert?! És a srácok is... a fejemet a kormányra hajtom... meg sem próbálom visszafogni magam, mert tudom, hogy nem jönne össze. Addig ütöm teljesen erőmből a kormányt, amíg van dühöm. Utálom az ilyen fos helyzeteket! - Faszomat... - megkeresem a telefonomat és felhívom Zoet.
- Hm? - Hallom, hogy szuszog én pedig egy kicsit lehiggadok. - Edzek... tudod, F.B.I. meg a sok edzőterem amiért nem kell fizetnem és nem bámulnak meg. Jól vagyok, majd megyek - kinyom minden további nélkül. Én pedig megindulok... gyorsabban érek oda, mint kéne a szabályok, lámpák és táblák szerint, de nem köt le. Leparkolok és elindulok befelé. Majd ott kitalálom, merre van Zoe. Ahogy belépek, Albus szinte fellök.
- Te? - Néz rám értetlenül. - Oh... Zoe... várj - megrázza a fejét és megfog valakit aki mellette siet el. - Vidd le őt az edző termekhez, Zoe Fable.
- Nem ismerem őt személyesen, nem tudom ho...
- Lent már megtalálom. Kösz - Albussal kezet fogok és máris követem a srácot. - Siethetünk, nem akarlak fent tartani.
- Nem! Nem tartasz fel - hadarja el zavartan.
- Kösz - beszállok vele a liftbe és kissé félre dobban a szívem arra, ahogy valaki éppen fegyvert tölt. De ezen nem kéne meglepődnöm, ugye? Ahogy kilép a srác én is utána rögtön. Érzem, hogy zavarban van miattam, de nem teszem szóvá.
- Hát... itt vannak az edző termek... de nem tudom hogy találod meg. Van uszoda és...
- Hol fáradhat ki a legjobban? - Kérdezek rá, hátha szeparált edzőtermek vannak. Tudom, hogy harcolni is tanulnak itt, szóval nem egy olyan helyen keresném először.
- Van erősítésre külön termünk - zavartan motyogja míg megindul.
- Hány?
- Körülbelül három - sokan dolgoznak itt, nem lepődök meg.
- Keress valami bámészkodó tömeget - kérem őt a tarkómat masszírozva. Irak után láttam mire képes... ember feletti ideig fut és edz. Látszik, hogy kint mivel töltötte az idejét.
- Ez? - Kérdez rá megállva egy ajtóban. A legtöbben sűrűn pillantgatnak valahova jobbra.
- Kösz - motyogom neki, míg belépek. Elnézek arra amerre ők... látom amint egy futógépen fut. Fut... inkább rohan, innen nézve is a legnagyobb fokozaton minden értelemben. Oda lépkedem zsebre tett kezekkel és megállok előtte. Értetlenül pislog rám, én pedig villantok egy mosolyt. Leállítom a gépet, minden kérdés nélkül. - Mióta rohansz?
- Negyven perc... azt a kurva kislány - egy férfi ellépked aki eddig nézte és fejet rázva megy tovább. Ebben a tempóban és meredekségben negyven perc?! Jézusom...
- Ja - csak egy mély levegő után tudja kinyögni míg leszáll és a falnak dől. Aztán lecsúszik a földre én pedig mellé.
- Mehetünk? - csak a kezével mutatja, hogy várjak. Nem csodálom, hogy nem bír megszólalni. - Feljössz a hátamra? - Kérdezek rá ő pedig csak egy féloldalas mosolyt küld a padlónak míg továbbra is csak kapkodja a levegőt. Egy tincse az arcába hullik és valahogy itt és most sikerül felfognom, hogy Zoe tényleg veszélyes. Mármint, tud veszélyes lenni. Ezt nehéz elhinni egy százhatvan centi alatt lévő törékeny vékony lányról meseszerű arccal. Valahogy nem tudod elhinni. Elképzelni sem. Pedig már láttam őt, mikor ilyen... és még sem. Nehéz felfogni. Kamaszkora óta ismerem, amikor még semmi nagyon rossz nem történt vele. Mármint a mostani életéhez képest...
- Akármi történik, mindig el fogok tudni sétálni - meglöki a vállamat, de vigyorogva míg feláll.
- A határaidat súrolod - túl makacs, hogy valahonnan ne sétáljon el emelt fővel.
- Tudom a határaimat, a közelükben sem jártam most - megrázza a fejét míg beül a kocsiba mellém.
- A közelükben sem? - Kérdezek rá hátra dobva a szerződést.
- Az mi?
- A szerződésem, válaszolj - utálom mikor nem válaszol.
- Elit csapat küldetésen... szerinted milyen egy napi edzés? Mit csinálhatsz ha unatkozol? Mennyit bírsz teljesíteni stresszhelyzetben? Mennyire ugrik meg a fájdalom küszöböd olyanok után amik velem történtek. Én már csak akkor állok le, ha tényleg nem bírja a testem és elájulok.
- Te az ájulást is tudod kontroll...
- Tudom - rám mosolyog míg újra felköti a haját és még én is képes vagyok számolni a másodperceket mi alapján szívja be a levegőt és fújja ki. - A barátnőd nincs tisztában azzal, hogy profi pszichológus vagyok ha kell, de a magánéletemben jobban szeretek ember lenni aki hibázik. Ha nem lennék profi, akkor megöletném, vagy én ölném meg, vagy tönkre tenném.
- A barátnőm te vagy.
- Ja, mond ezt valamelyik menő show vezetőjének - rám nevet és hátra nyúl a szerződéshez. - Gondolom ezért voltál ott - legyezi meg előttem a szerződést. - Mit mondtál kinek?
- Csak felvázoltam, hogy fogják rövidebbre Perriet, vagy kilépek.
- Erre ők?
- Csiribu-csiribá hajléktalan vagy - kocogtatom meg neki a szerződést. Elneveti magát és csak az ölébe ejti a papírokat. Kiszáll, mielőtt akármit is mondana én pedig akkor realizálom, hogy Khalid nincs is vele. - Khalid?
- Albusnál.
- Albussal összefutottam.
- Mármint kiképzésen... Albus vitte el - hátra néz rám míg megáll az ajtóban és bevár.
- Milyen kiképzés még?! Lassan olyan lesz mint egy ember - komolyan, akármit mondok neki megérti.
- Csak felfrissítik amit már tud. Albus szeretné, ha ki lenne képezve, hátha megtámadnak és akkor jó hogy ott van. Mint amikor megkéseltek.
- Meg amikor lelőttek, elraboltak, neked ugrottak...
- Kuss - rám fintorog a liftből, én pedig elmosolyodom. Amint bezáródik megcsókolom ő pedig lábujjhegyen áll emiatt. Előre engedem az ajtónál ő pedig ledobja a szerződésemet a kávézó asztalra. Elterül a kanapén és máris rágyújt egy cigire. - Akkor megbeszéljük? - Csatlakozom hozzá, a lábai az ölemben, az én lábam az asztalon, a hamutartó közöttünk. - Hallgatlak.
- Oda a vagyonom - vonok vállat.
- A ház a kocsi és minden más? Ami jelenleg van, vagy minden ami volt?
- Fogalmam sincs - fintorogva nézünk egymásra végül felül és a szerződésért nyúl. Vagy hat cigit elszívok míg ő olvas. Végül felül és nekem dőlve olvas tovább. - Elviszem egy ügyvéd haveromhoz, oké?
- Ugye tudod, hogy aligha fognak segíteni... mármint a modest megszerezi magának ami...
- Zoe Fable vagyok. Majdnem profi - felmosolyog rám én pedig csak szívok még egy mély slukkot. - Vannak barátaim. Anno... - elhallgat és nem mond semmit. - Egy meló során, lényegtelen - rázza meg a fejét vissza dobva az asztalra. - Estére áthívom, az jó?
- Tökéletes - biccentek neki.
- Ezzel nem azt mondom, hogy lépj ki a bandából és adj fel értem mindent, csak jó volna most már tudni mivel fenyegetőznek. Semmiféle választás elé nem állítalak - az arcomra nyom egy puszit míg elsétál mögöttem én pedig elmosolyodom. Soha nem állítana választás elé. És a választásomat nem fogadja el, ha nem érzi helyesnek.
- Kösz - megköszörülöm a torkomat és hátra nézek rá, amint a telefonjában keresi máris a nevet. - Vissza vágsz neki?
- Én? - Néz fel rám értetlenül a fülén a telefonnal egy gonosz mosollyal. - Megteszik helyettem mások. Én a szemtől szembe stílus vagyok. Lesz pár interjúm mostanság - ellejt előttem a konyha felé... - Hello, Zoe Fable vagyok - a csicsergő hangja ártalmatlannak tűnik. De istenem... én tényleg nem mernék vele baszakodni.

1 megjegyzés:

  1. Szia Des!
    Nagyon szépen köszönjük hogy ilyen hamar olvashattuk a következő részt!
    - Perrie a lávakőves pokolba, mév mindig nem fogtad fel kird dobod a gránátot...külön külön is halálosak, de együtt...együtt okyanok, hogy a helyedben már is ásnám a gödröt és temetném magam...mert ők ketten összekaocsolódnak. És valahol érzem, hogy ez is fáj neked szeretnél te ilyen mélységeket és magasságokat megélni valakivel.
    Hagy fell a ribancbubsággal, mert úgyse győthetsz.
    - Zoe, Zayn minden momentumotokat imádtam.
    Des, nagyon szépen köszönöm hogy ezt a részt is olvashattam!
    Nagyon kíváncsian várom a következő részt!
    További szép hetet Kívánok Neked!
    Imádlak ám! <3

    VálaszTörlés