2017. december 3., vasárnap

252. Rész

x--- Zayn Malik ---x


- Ismételten kijelenteném, hogy mikor terepre megy valaki, akkor félre kell dobnia a saját meggyőződéseit. Lehet, hogy annak az ellentét kell kimondanod és az néha nehéz. Lehet, hogy egy őrültet azzal kell majd meggyőznöd, hogy oda ajánlod neki a már megerőszakolt öt évest szóban. És utálni fognak érte... de győzöl. - Soha nem hallottam még őt így előadást tartani. A nővérem előadásaira eljárogattam még anno, de azok nem ilyesfajták voltak. Körülöttem mindenki jegyzetel, mindennél erősebben koncentrálnak a szavaira. Végül is, a koruk legjobb pszichológusa. Legalábbis ezt rebesgetik. Hazudok... régen rebesgették, ma már inkább mindenki fejébe ezt tömködik. És azt hiszem jogos... nem hittem volna, hogy ember lehet ennyire bátor, őrült, okos és merész egy személyben. Márpedig Zoe mindezek keveréke, és túlél mindent. Ami engem is meglep néha. Emlékszem mikor először beállt egy fegyver elé, pedig még fel sem vették akkor biztosan az egyetemre. Talán ha nincs ott annyi tévés... ha nem veszik fel annyian, és ha időben kiér egy másik pszichológus vagy lelövik a férfit akkor nem ott lenne most az életben ahol. Az ő hírneve akkor kapott szárnyra. Az enyémmel együtt. Érthetően kavart nagy port. Egy francia idegenlégiós térde rogyva zokog egy kamaszlány pólójába aki bekerült a Harvard programjába, pszichológia szakon. Talán a zord tények leírása bőven elég ütős cím volt akkor. Nem úgy mint most. Legalábbis nem nálam. Nála még mindig igen. Zoe Fablet eltemették. Zoe Fablet elrabolták. Zoe Fable túsz lett. - Ha valamit mondtok, akkor azt muszáj elhinnetek. Pontosan tudjátok mikor hazudik valaki, és ezt el kell kerülnötök, mert bárki más is láthatja. Ha én azt mondom, hogy felkötöm magam most... akkor nekem azt el kell hinnem. Muszáj elhinnem, hogy őszintén előadjam - felmutat a mennyezetre én pedig elfintorodom. Szarabb példája nem volt? Egy kéz emelkedik a magasba, ő pedig rögtön megáll és a fiú felé mutat.
- Ha elhiszem, hogy zökkenek ki belőle? Ha elhiszem, hogy megölöm magam, utána hogyan térek vissza az eredeti célra? - Jogos kérdés... hogy csinálja?
- Oszd két részre az agyad. Fő cél, mellék küldetés. Mint egy játék. Hogy elérd a fő célt, végezd el a mellék küldetést. Soha ne ragadj bent valami elképzelésedben... vagy más elméjében. Folyton lásd magad előtt a fő célt, mit miért teszel. És ha oda jutsz, hogy fegyvert nyomnak a kezedbe, hogy akkor tedd meg... ragad meg az alkalmat és azonnal alkalmazkodj. Nincs rendes viselkedés minta amit eltudnék nektek mondani, és biztosan azt kell majd csinálnotok. Ez változik, embertől, helytől és időtől. Annyi minden befolyásolja, hogy csak tippeket tudok nektek adni - megvonja a vállát és villant a közönsége felé egy fintorgós mosolyt. Újabb kéz ő pedig biccent.
- Mit csinálsz, hogy ne félj ami...
- Ne féljek? - Értetlenül néz a kérdezőre. - Rettegek. Rohadtul félek mindig - emeli fel a két kezét nevetve. - Sírok, zokogok, ordítok ha olyan helyzetben vagyok. De a legrosszabb ami megtörténhetne velem, az nem eshet meg egy olyan szituációban. A második legrosszabb ami történhet velem, hogy meghalok. Addig pedig eljutottam már párszor... kényszerrel erőszakolom meg magam, hogy nyugodt legyek. Nekem is kell hozzá idő, míg lenyugtatom magamat.
- Mi nem történhet meg?
- Nem veszíthetem el egy olyan helyzetben a legfontosabb embereket számomra. - Olyan nyíltan és egyszerűen közli, én mégis belezsibbadok. Szóval neki ez a legrosszabb az egész világon.
- Azt mondják, a pulzusod mindig kilencven alatt marad - ezt nem tudtam. Komolyan?
- Már - zavarodik össze kicsit. - Már kevés dolog ijeszt meg. Kevés dolog miatt áraszt el az adrenalin túlságosan - szóval ezt jelenti, hogy profi. Ennyire profi. Nekem sosem beszélt így a munkájáról.
- Ha mindent kezelsz, miért nem beszélsz az átélt dolgaidról? - És itt szállt el a nyugalmam, megölöm azt a kölyköt.
- Túl személyes haver - én kiabálok neki előre, és azt hiszem eddig mindenki annyira bele volt feledkezve Zoeba, hogy csak most vesznek észre. Fura... rég volt ilyen. De tetszik. Zoe értetlenül néz rám, teljesen "mi a fasz" fejjel.
- Már elnézést Malik, neked most éppen Spanyolországban kellene lenned.
- Később megbeszéljük - leintem őt, ő pedig elröhögi magát.
- Told be a segged hátra, most - a háta mögé mutat míg vesz egy mély levegőt. - Ezt lerendezzük, nem szeretem a meglepetéseket!
- És mégis egy ilyen munkát választott, hát érti a nőket az ember? - Kérdezek rá drámaian mire többen felnevetnek.
- Addig legyél menő amíg meg nem verlek! - Rám mutat, eléggé szigorú tekintettel fűszerezve. - A doktorimmal játszol Javadd.
- Javadd... - felhördülök, míg a székek mellett sétálok arra, amerre mutatott. - Mielőtt mindenki annyira belemerülne, hogy kell jót kamuzni egy fegyverrel szemben... - Zoe felsóhajt, talán unja, hogy ellopóm az előadását. - Kérdezzetek rá arra, milyen megvigasztalni a családot és a barátokat mikor jön a majdnem halál híre, vagy mikor azt látod tőle háromezer kilométerre, hogy fegyvert fognak a halántékához - felmutatom a hüvelykujjam egy mosollyal. - Mert ezt a részt soha senki nem mondja el... hogy a család mit él át egy ilyen után. És persze, neki nagyobb a stressz, de sokszor már csak minket rendítenek meg ezek, őt nem.
- Egy elit katonával szórakozol! - A magassarkúját vágja hozzám én pedig nevetve hajolok le érte.
- Harci bemutatót ne tarts, azt már nem várnám meg - ráfintorgok míg eltűnök a függöny mögött, ő viszont utánam dobja a másik magassarkúját is.
- Elnézést a kellemetlenségért - sóhajt fel, a függöny túloldalán én pedig felnevetek. És azt hiszem az én nevetésem annyira hallatszik, hogy mások ezen nevetnek fel. Spanyolországban kéne lennem... de mindennap azt hallgatom, mekkora szaralak vagyok, és most hol vannak a zenéim amiket már nem írok a bandának. És akkor hol vannak a régi zenéim, és mikor kiderült, hogy eladtam párat, akkor ismét szar alak lettem. Minek lennék ott, mikor utálok ott lenni és itt is lehetek? Egy széken ülve várok rá, még akkor is tapsolnak mikor elém lépked mezit láb, kérdő tekintettel.
- Nem tizenhat évesek vagyunk. Házad van, házam van. Pénzed van, pénzem van. Akkor jövők hozzád, mikor az időm csak engedi, vagy ha már annyira nagyon akarom. Nem szab határt nekem senki. Ha haza repülök, hogy elvigyelek kajálni, akkor hazarepülök emiatt - megvonom a vállamat és a kezemben lévő cipőire nézek. A két keze közé fogja az arcomat és felhúzza egy mosollyal. Én pedig értetlenül nézek vissza rá, ilyenkor mindig kiakad rám.
- Szeretlek - csak úgy kimondja, a szemembe, aztán lehunyja a szemeit és az ajkaimra hajol. Én pedig annyira meglepődök, hogy leblokkolok. Óvatosan csókolok vissza neki, olyasmi ez, mintha először csókolóznánk pedig már vagy ezren túl vagyunk.
- Akkor... akkor most már minden oké? - Kérdezek rá halkan, ahogy ő hozzám bújik.
- Remélem most már minden oké - a nyakamba motyogja én pedig a földre ejtem a cipőit és olyan szorosan húzom magamhoz, ahogy csak tudom.

2 megjegyzés:

  1. Szia Des!
    - Zoé elképesztő volt az előadás minden momentuma, az ahogy a többiek tényleg figyeltek. Ahogy fektették a kérdéseket, ahogy te mindent megválaszoltál. A doktorid a védés.. Minden rendben lesz.
    -Zayn-elirtam a neved és Tayn lettêl..de nyugi látod kijavitottam- örüök, hlgy elmentél, hogy jobban beleládtál, hogy többmindent tudtál mev, hogy felszólaltál és lefelé meneg elmondtad, hogy a család oldalarol tulajdonképoen senki nem beszél...habár ha jobbsn brlegondolunk...tudod erre is csak 'sémák vannak' petsze, ha mondjuk te beshélnêl rola, ahogy most is nagyvonalakban csak akkor bővebben, vagy bárki mas aki volt a másik oldalon az más. Tettszett a kis csatátok. Fájt, ahogy a hivatásod fuldoklásárol elmélkedtél. Örömmel töltött el ahogy Zoénak elmondtad, hogy, hogy itt vagy és repes a szivem a 'minden okétól'. Mert nálatok ez mindennêl többet mond. Habár sejtjuk hogy most jön még vsak a lavina de ti egymádlelkêbe kaoaszkodva olyan szépen meglovagoljátok, hogy a szörfös hozzátok megy majd tanácsokért, hogyan lovagolja meg a legmetedekebb hullamokat.
    Des, egyre profibb vagy, egyre kiforrottabbak a részek. Eddig is fantasztikus volt egytől egyig. De látszanak a mondataidon hogy mennyit fejlődtél. Most itt komoly irodalmi, meg nyelvtani mizériákba nem megyrk bele mert nem értrk hozzá, csak látom és kêsz.
    Nagyon szépen köszönöm, hogy ezt a részt is olvashattam!
    Nagyon kíváncsian várom a következő részt!
    További kellemes vasárnsp estét kivanok Neked!
    Valamint előre is szép hetet!
    Imádlak ám! <3

    VálaszTörlés
  2. Még mindig imädom minden egyes mondatät fantasztikus mint mindig.. köszönöm h olvashattam..

    VálaszTörlés