175. Rész

x--- Zoe Fable ---x

Kínosan érzem magam, míg Matt a nyakamat csókolja végig. Két randi... feljött... és már póló nélkül vagyok. Annyira... finoman puszilgat, hogy nem is érzem. Túl sokat törődik a mellemmel, ami miatt egyre inkább kezdek zavarba jönni. És emiatt egyre inkább félek, hogy milyen lesz együtt lenni valakivel, aki nem Zayn... A gatyáját gombolja ki, vigyorogva néz le rám, én pedig kínosan pillantok arrébb. A csengő megakasztja őt abban, ahogy elkezdi letolni a gatyáját. Helena direkt lelépett a rám való tekintettel, hogy végre összeszedtem magam, hogy felhozzak valakit. Leginkább csak, mert mérges voltam a sok újság miatt és mert megerősítették, hogy... nagyon komoly a kapcsolatuk. Minek olvastam el azt a szar cikket?! Kit érdekel, hogy december van és ő most fogja először a barátnőjével tölteni a karácsonyt, akivel hónapok óta együtt van?! Kit érdekel?! Engem... idegesen sietek kifelé az ajtóhoz. Azért, mert félek valakitől, aki az ágyamban van. Mert félek magamtól, és mert utálom magam, amiért érdekelnek még dolgok. Lehet, hogy amíg ezen kattog az agyam, nem kéne ajtót nyitni egy szál melltartóban és gatyában.

- Utálni fogsz - vigyorog rám félve Harry, végül még a szemeit is becsukja és csak fintorog.

- Mi a fasz?! - rég láttam Harryt személyesen... és éjjel nem számítok a látogatására.

- Öhm... szóval... én bocs, ha... megzavartam valakit, de... - oldalra mutat, kihajolok az ajtón és elkerekedő szemekkel nézem a félájult Zaynt a földön ülni...

- Nem! - nyögöm ki rögtön. Pusztán a jelenléte is hatalmas nem. - Harry...?! - magyarázatot akarok, most azonnal.

- Szóval buliztunk, és én vállaltam a sofőr szerepét. Szóval Zayniee ivott egy kicsit... egy kis fűre... De holnap jön hozzám anyám és a nővérem a kecómba és nem láthatnak ott négy totál részeg seggarccal, mert még mindig csak tini vagyok számukra és nem egy világsztár! Szóval nem hozhatom magamhoz... de nem akarom egyedül hagyni, mert a saját hányásába is belefulladna jelenleg... - hadarja el gyorsan.

- És hol vannak a többiek?! Liam soha nem issza magát K.O.-ra - istenem, rám bent vár egy csávó!

- Liam is kiütötte magát... mindenkit lepasszoltam egy barátjánál, akiben bízok annyira, hogy nem dögölnek meg - kezével Zayn felé mutat. Én is ránézek... nagy nehezen átkarolja a növényt és elkerekedő szemekkel... félreverő szívvel és kissé elnyílt ajkakkal nézem, hogy belerókázik a cserépbe.

- Istenem... ez a szomszéd néni ritka virága... megfog ölni - a hajamba túrok, amíg tovább nézem, hogy ő megfeszülő testtel adja az áldást Ursulának. Legalábbis a szomszéd néni így hívja... ez tuti kifog halni. Istenem, ez a nővény alkohol mérgezést kap és kipusztul.

- Kérlek? - veti be a boci szemeit Harry... meg azt az idegesítően tökéletes mosolyát.

- Harry, én éppen lefeküdtem volna valakivel végre először és erre ide hozod?! Miért nem viszed a barátnőjéhez? - dörrenek rá értetlenül. - Hónapok óta együtt vannak és...

- A barátnőjéhez hoztam... - olyan halkan mondja, hogy nem vagyok benne biztos, mit hallottam.

- Hogy mondod? - kérdezek vissza értetlenül.

- Zoe... olyan totál részeg, hogyha Perriehez viszem, rólad áradozna, értesz?

- Hát én ezt leszarom - tárom szét a karjaimat. Aztán lehunyom a szememet a hányás és öklendezés hangjára. Lenézek rá... a csapzott szerelésére és a hajára... arra, hogy feszül meg ismét a teste. - Oh, baszki... Harold, elmész te a picsába - nyögök fel Zaynt nézve. Ezt nem hiszem el... - Hozd be - mordulok rá, míg befelé megyek. - Lépj le! - nyitok be a szobámba. Meztelenül fekszik az ágyon... teljesen elém tárulkozva. Mi a fasz... - Öltözz fel és lécelj le! - eltakarom a szememet és kisétálok a szobából. Zaynt a fotelba dobja Harry... aztán egy sóhajjal rám néz.

- Ne haragudj... tényleg - dörzsöli meg az arcát.

- Ne merd nézni - mordul fel Zayn Harry felé mutatva. Észbe kapva veszem fel az első pólót, amit találok... még jó, hogy itt vette le rólam és fel is tudom venni.

- Azt hittem már, a gyomra darabkáit hányja ki... csoda, hogy tud beszélni - osztom meg Harryvel. Zayn hunyorogva néz engem, aztán körbe... Khalidot egy kézmozdulattal küldöm vissza a helyére. Nem akarom, hogy lehányja Zayn őt.

- Ki ez? - hördül fel, mikor Matt a gatyáját felhúzva jön ki. És, ahogy meglátja Zaynt és Harryt, meg is dermed.

- Megbeszélhetnénk egy... másik időpontot? - lépked közel hozzám. A fülembe beszél, míg a pólóját fogja a kezében.

- Nem, lépj le - intek az ajtó felé. - Gyorsan - tapsolok neki párat. Harry kínosan hajtja le a fejét, Zayn próbál felállni... Harry visszalöki... ő pedig dühösen néz a csávóra. Remek...

- Komolyan haver - szól rá Mattre... Harry. Aki lassan két másodpercenként löködi vissza Zaynt. Jaj, de jó lesz ez az este... Az ajtó hangosan csapódik, Khalid mordul egyet... Zayn feje hátra hanyatlik, Harry pedig még mindig bocsánatkérően néz rám.

- Oké... menj, megoldom - túrok a hajamba őt nézve... istenem...

- Köszönöm, akármivel jöhetsz. Házat is veszek neked, ha akarod... tényleg! - magához ölel, én pedig idegesen löködöm az ajtó felé.

- Te fogod fizetni az óvadékomat, vagy a pszichológusomat - és ennyivel rácsapom az ajtót. - Oké, gyere - felhúzom Zaynt, értetlenül néz le rám még mindig. - Sajnálom, tényleg - motyogom neki, ahogy igazából a földre esik a kezeimből a vécé mellett. - Csinálok emiatt holnap csirkés kaját, jó? De aggódok... - felnyitom a vécé tetejét. Egy fintorral nyúlok le a torkán és újra hányni kezd. Oké... köcsög húzás, de totál el van ázva. És híres, mindennap használhatónak kell lennie. És inkább ma egy kis hányás, mint holnap. Erre úgysem fog emlékezni. A vécé kagylót szorítja és nézem, hogy erőlködik... ahogy már a szeme is véreres. Vagy a fű... vagy a hányás. Végig simítok a hátán és annyira gyűlölöm magam ezért. Egy ingben van és farmerban... a haja már kissé kócos... büdösnek is büdös... de rosszul van, éppen mellettem hány és akkor is megsajnálom. Csak azt akarom, hogy azonnal jobb legyen neki! Harold egy fasz... pontosan tudja, mit érzek még iránta. Tudnia kell...

- Miért... volt itt? Ki volt ez? - rekedtes a hangja, a vécébe bámulva kérdi meg. Hátrább húzom a fejét és lehúzom a vécét.

- Gyere - felhúzom, kissé megdől és igyekszem megtartani. Istenem... kibaszott régen értem hozzá. A csapig vonszolom, ahol követelem tőle, hogy öblögessen. - Egy srác, Matthewnak hívják. - Miért volt itt... Jaj Zaynie, pontosan tudod, miért volt itt.

- Melltartóban voltál... - összezavarodva néz le rám, míg a fotelba ültetem. Ezt látom az egyetlen biztos pontnak, egy székről úgy érzem, leesne.

- Igen - mondom neki könnyedén, míg visszajövök egy pohár colával.

- Nem vagyok szomjas - a fejét hátra ejti, én pedig felsóhajtok. Itt szokott jönni az alkudozás része... csókokban tökéletesen megtudtunk egyezni régen.

- Szépfiú... kérlek - gonosz vagyok, de tény, hogy ismerem.

- Tetszik az album, Zoe? - lehunyt szemekkel nyel egyet. A kezébe adom a poharat. És el sem engedem, míg megitatom vele az egészet. Tuti elejtené... istenem, mennyit ivott és miért?!

- Nem hallgattam meg - vallom be neki. Nem hallgatok rádiót sehol sem, Helenának is megtiltottam, hogy a közelemben hallgasson akármit is. A you tubeot sem igazán nézem. A régi zenéimből élek hónapok óta. Van elég...

- Kurvára utálom azokat a számokat - olyan mérgesen néz rám, hogy remegve fújom ki a levegőt.

- Valószínűleg én is utálnám magamat, ha meghallgatnám. Gyere, alszunk, jó? - felhúzom őt a fotelból és a szobám felé lépkedem vele. Erősen kapaszkodik minden tárgyba, amibe csak lehet.

- Hiányzol amúgy...

- Persze - tök mindegy, nem fog emlékezni semmire.

- Zoe... komolyan... nagyon hiányzol - lehuppan az ágyra és úgy néz fel rám. Utálom, ha részeg... annyira megszeppenve tud nézni mindent. Vagy meg van szeppenve, vagy túl ideges, vagy túl kanos.

- Rendben, Zayn - összeszorítom az ajkaimat, míg nézek le rá... nem tud aludni ruhában. Utál felöltözve aludni... Oda nyúlok, elkezdem kigombolni az ingét. Alig elnyílt ajkakkal néz engem az ölébe ejtett kezeivel.

- Ne viselkedj így velem...

- Semmire nem fogsz emlékezni ebből, szóval tök mindegy, hogy viselkedek! - csattanok rá a gombokkal szarakodva.

- Ez... ez volt neked az első?

- Mi? - értetlenül nézek fel rá, ahogy térdelve próbálom remegő kezekkel a gombokat szétszedni. Oh, baszki!

- Szex... lefeküdtél ezzel a csávóval... első?

- Nem feküdtem le vele, mert belehánytál Ursula cserepébe, mikor akartam volna.

- Ursula? - néz rám vigyorogva.

- A virág, akit kinyírtál - nevetem el magamat teljesen szétgombolva.

- Mással sem...?

- Nem, Zayn - sóhajtok fel leráncigálva róla az inget.

- Sajnálom, hogy elrontottam az estédet, én... nem tudtam, hogy ide hoz Harry. Tényleg nem - a fejét megrázza, kissé bedől, én pedig a derekához nyúlok és egyenesbe hozom őt.

- Semmi gond, Javadd - motyogom neki, míg lehúzom a sliccét. Istenem... istenem... istenem...

- Annyira sajnálom...

- Állj fel - húzom őt a kezénél fogva.

- Zoe, komolyan... miért nem vagy már velem? - értetlenül nézek fel rá. Ő áll, én guggolok előtte, míg a gatyáját ráncigálom le. Hónapok óta nem beszéltünk semmit! Ide hozzák nekem részegen, éppen levetkőztetem... hónapok óta tartó kapcsolata van és... azt kérdi, miért nem vagyok már vele?

- Mert megbeszéltük előző év december huszonkettedikén, hogy szakítunk. Azért, mert én nem akarlak felvállalni és még híresebb lenni. Mert te nem bírod a melómat, amit én szeretek. Mert ideges vagy miattam, és máris jobban teljesítsz a bandában, úgy, hogy nem vagyunk együtt. Mert belém fáradtál. És mert én magamba fáradtam. Mert túl sok stresszel jártunk egymásnak. Azért, mert az életünk összeegyeztethetetlenné vált. Ha nappal dolgoztam, te este. Ha én este, te nappal. Nem volt konkrét beosztásunk. Sehova sem mentünk együtt... ezért szépfiú - hadarom el neki, vissza lökve az ágyra, míg lehúzom róla a gatyáját is.

- De te elvágtad a torkom... - értetlenül pillantok le az elterült Zaynra, ahogy a szennyes kosaramba dobom a ruháit. Van nálam másik ruhája... ezek pedig büdösek.

- Mit csináltam? - kérdezek vissza értetlenül.

- Széttörtem... a laptopom és az asztalomat is... az interjúd cica - eltakarja a szemét. Nézem a könyökén lévő kendő mintát... Xavier bandájának a kendője is pont ilyen. Csak nem fekete fehér...

- Melyik, Zayn? - kérdezek rá konkrétan, de ott hagyom. Hozok egy pohár vizet és egy gyógyszert.

- Ahol felvállaltál... te felvállaltál engem - ül, rám mered... mérges és szomorú és rám mered...  - Trend voltál három napig... szidtak... sírtak... ki miért - röhög rám, ahogy a feje előre esik. - Miért? Miért csináltad ezt velem? Miért most?

- Senki nem vesz komolyan. És úgy vagyok vele, hogy így egy kicsit megérted, miről is beszélek. Láttad, miket tettek közé? - értetlenül nézem őt a földön ülve. A hajába túr... felmordul... biztosan látta. Az, hogy öljem meg magam, még elég kedves volt. - Azért nem vagyunk együtt, mert túlléptünk - de ő mégis nálam van. - Vedd ezt be - kérem elé térdelve a gyógyszerrel és a vízzel.

- Ki lépett túl rajtad? Én? Úgy nézek ki... mint aki túllépet? - mutat végig magán értetlenül.

- Zayn, vedd be - felsóhajtok... ő nem fog emlékezni semmire, de én igen. És ez kurvára nem jó. Készségesen végre is hajtja... hála az égnek! - Idd meg, az egészet - nyomom vissza a kezébe a poharat. Elfintorodik, de megissza. Az éjjeli szekrényre rakom...

- Velem alszol?

- Nem - rázom meg a fejemet rögtön. Enyém a kanapé... tökéletes lesz. Zayn képtelen részegen kis helyen aludni, ezt már tapasztaltam.

- Maradsz legalább még egy kicsit? - Megfogja a kezemet és a pillangót simogatja... rámered... mintha folyton újra és újra más értelmet adna neki.

- Itt - motyogom fintorogva, ahogy felmászok az ágyra. Megdermed, amikor ő is kissé feljebb huppan... értetlenül nézek rá, attól félek, hogy rókázni fog. Kérlek, ne az ágyamra... kérlek, ne az ágyamra... Látom, mekkorát nyel... aztán, ahogy a kezében felemeli az óvszert. A picsába. A vállait leejti... az ölébe húzza... lehajtja a fejét. Értetlenül nézem a hátát. Aztán megremeg a válla és Javadd egyszerűen zokogni kezd. - Szépfiú... - parázok be rögtön mögé mászva és átkarolva. - Shh... - a kezéhez nyúlok és elveszem tőle. - Semmi baj nincs...

- Megdugott volna...

- De nem - a fülébe suttogok, míg hátulról karolom át. Istenem, ne sírjon... már én is bekönnyezek az érzésre... oh, kérlek ne. Annyira nem bírom, ha ő összeomlik... istenem, ne... kérlek, ne... kérlek ne, kérlek ne, kérlek ne! - Javadd... nyugalom... itt vagyok... shhh - beletúrok a hajába, magamhoz húzom. A kezei csak lógnak maga mellett és zokog... - Gyere ide... szépfiú, gyere - szólok rá, ahogy a hátamat az ágy keretének döntöm. Magamhoz húzom... a lábaim közé... elfekszik rajtam szinte. A hátához feszülök... puszit nyomok a tarkójára. A hajával kezdek játszani, átkarolom a hasát és igyekszem lenyugtatni. - Mi a baj? Ne sírj... kérlek - elcsuklik a hangom, míg próbálom minél jobban magamhoz ölelni őt.

- Nem csinálok semmit jobban... semmit nem tudok megcsinálni. Amit te értesz, az-az, hogy nem vitatkozok mindennap a Modest!-el. Mert, van barátnőm, aki felvállal és így nem találgatnak, hogy miért nincs barátnőm, vagy nők az életemben. Aztán baj volt, a sok egy éjszakás kalandom. Nem teljesítek jobban... csak egyszerűen kitépted magad az életemből! És kurvára nem lett volna hozzá jogod! - a nyakába temetem az arcomat és szinte köré tekeredem.

- Ez így van jól... ez jól van így... Perrie gyönyörű...

- Leszarom! - értetlenül fordul felém... oda nyúlok az arcához és letörlöm a könnyeit.

- Zayn, kérlek... - a hangom elhalkul, míg azt nézem, hogy összeszorítja az ajkait. Mellém ül, úgy mint én. De az ölébe húz... lovagló ülése törlöm tovább a könnyeit.

- Miért nem döglesz bele a hiányomba, mint én a tiedbe? - lehunyom a szemeimet, átkarolom a nyakát.

- Beledöglöttem már - esküszöm, hogy belehaltam.

- Mindent feladtam érted... a világon mindenemet - érzem, ahogy megfeszül a teste és újra rázkódni kezd. - A régi haveri körömet, a régi életemet, a biztonságomat, a családomat, a magánszférámat... minden privát életemet. A szabadidőmet és a hobbijaimat is! Nincs másom... nem tudok még mit feladni érted.

- Semmit nem kell... kérlek, Zayn... könyörgöm, nyugodj meg - elsírom magam, nem bírom... ő az egyetlen ember, akinél konkrétan már csak azért bőgni tudok, ha ő maga sír. Vagy szimplán elcsuklik a hangja. Gyűlölöm Harry-t... annyira utálom!

- Megcsókolsz? - hátra húzza a fejemet. A szemeimbe néz, le az ajkaimra... vissza a szemembe...

- Barátnőd van... - nem. Nem csókolom meg. - És tudom, milyen rossz érzés, megcsalva lenni - suttogom neki egy apró mosollyal.

- Annyira rohadtul sajnálom... annyival jobbat érdemelsz nálam... annyira kibaszottul elbasztam mindent - szorosan húz magához, a levegőm is kiszalad.

- Kérsz egy nyugtatót? - kérdem a tarkóját masszírozva.

- Semmit nem tud róla... fogalmam sincs, hogy kéne megnyílnom valakinek - lehunyom a szemeimet, a hajába túrok. Rámarkolok a tincseire... ebbe az éjszakába fogok beledögleni.

- Idővel fantasztikus lesz. Higgy nekem... bízz bennem - maga alá fordít. Összeszorított ajkakkal nézek fel rá. Te jó ég...

- Ha nem volt jó velem, miért nem mondtad előbb? Miért nem változtattál cica?

- Mert jó volt veled, ragaszkodtam hozzád - még mindig ragaszkodom hozzá. A saját hátamba szúrom a kést, hogy tanácsot adok neki Perrievel kapcsolatban.

- Elhiszed nekem, hogy gyönyörű vagy? És tökéletes? Hogy fantasztikusan végzed a munkádat? Megígéred nekem, hogy egy hülye fasz véleményét sem veszed komolyan, aki az ellentétét állítja? - oldalra fordítom a fejemet. Kihasználom, hogy részeg és a hátára lököm.

- Csirke... - motyogom neki, amúgy is mindegy alapon, mert nem fog emlékezni rá.

- A kecskén... - elkerekedő szemekkel nézek rá. Annyira nagyon régi ez a poén kettőnk között... olyan nagyon hülyék voltunk...

- Pont olyan lány, akire szükséged van - végig simítok az arcának élén egy halovány mosollyal. Zayn a szívemet is kitépi. - Tökéletes neked...

- Tudom, hogy elvileg az - motyogja engem nézve.

- Egyszer majd úgy fogsz neki mesélni rólam, mint nekem Ameliáról. És ő úgy fog utálni engem, mint én őt... egyszer...

- Fogd be a szád - a szemeit fáradtan hunyja le.

- Bocs főnök - suttogom halkan, míg a kezemre rakja a fejét. Közelről nézem a szempilláit... az orrát és az ajkát.

- Nem olyan jó vele a szex, mint veled - motyogja még mindig lehunyt szemekkel.

- Ha befogod, akkor holnap csinálok neked valami csirkéset... - sóhajtok fel, totálisan fáradtan. Lelkileg fáradtam el, ebben a fél órában... inkább legyen egy óra Mattet is belevéve.

- Jó... de beszélgessünk - mindjárt bealszik... miről akar beszélni? - Annyi szerencse tetkó van rajtam... és annyira balfasz vagyok.

- Mert a kínai azt jelenti, mézes csirke - elmosolyodik és lustán kinyitja a szemeit. - Tutira - motyogom a szemeit bámulva.

- Mondj egy mintát és rávarratom - rám mosolyog, és imádom, hogy mosolyog és jól van.

- Szívecske, az olyan férfias - végig simít az oldalamon...

- Meglesz, Élet - lehunyja a szemeit, magához húz. Hozzám préselődik a teste... pár pillanat és szuszogni kezd. Dermedten nézem, a kissé elnyílt ajkait, aztán egyre inkább mélyebben alszik. Nem alszom vele... barátnője van. Nem az a fajta lány vagyok. Óvatosan és lassan mászok ki mellőle. De Khalidot beengedem. Óvatosan bújik mellé, oda rakok egy fájdalom csillapítót az éjjeli szekrényre és egy pohár vizet, ha éjjel felkelne. És a biztonság kedvéért egy vödröt is. Aztán a sötétben leülök a kanapéra és csak meredek magam elé. Zayn Malik bent fekszik az ágyamban. Részegen. Atom készen. Sírt. Nevetett. Hányt. A fejemet hátra hajtom és kiengedem magamból a feszkót, amit ő okoz jelenleg... csak csendben, minden extra tevékenység nélkül sírok. Nem hüppögök, nem kapkodom a levegőt, egyszerűen bámulok ki az ablakon és hagyom, hogy folyjanak a könnyeim. Mert fájdalom csillapító is van a könnyben, ezért érezzük jobban magunkat utána. És nekem most kell...


Sziasztok!
Na mit szóltok ehhez az érzelmi hullámvasúthoz? Lesz ebből valami? Harry igazán "cukin" megoldotta a dolgokat, nem? 
Puszi: Klau