2017. február 8., szerda

165. Rész

x--- Zoe Fable ---x


Szinte nekiesek a ház falának és tényleg nem bírom tovább, hányni kezdek. Megkönnyebbülve egyenesedek ki, odaköpve még egyet a földre. Lihegve dőlök neki háttal a falnak, kissé arrébb sétálva. Lehunyt szemekkel igyekszem lenyugtatni a testem. Futni. Rohanni... naponta többször... általában végkimerülésig, vagy hányásig. Lecsúszok a földre és a térdeimre hajtom a fejem, míg tovább lihegek. Istenem, de rossz... oh, baszki, múljon már! A lábaim remegnek, képtelen vagyok felállni a földről. Hideg van és kezdek fázni, de jól tudom, hogy nem emiatt remegek. Kurvára kéne valami gyógyszer... akármi. Ritalin is jó lenne. Egy nyugtató. Leginkább a klórdiazepoxidra vágyok. A telefonomon csörögni kezd és remegő kezekkel nyúlok érte.
- Merre vagy? - Zayn hangja általában ezekre a sóvárgási rohamaimra csak rádob egy kis bűntudatot.
- Nem... tudom - lihegem neki felpillantva, aztán elhadarom neki az utca nevét.
- Öt perc és ott vagyok. Helena sírásig aggódta magát! - hördül fel, én pedig a hajamba túrok, ezzel szétszedve még jobban a copfomat. Elmondanám neki, hogy ne jöjjön, de lerakja, én pedig ott ülök tovább az épület tövében. Talán ma kicsit tovább futottam, mint amúgy szoktam. - Mi a fasz van veled? - felhúz a földről... - Ittál? - fejemet megrázom és ellököm magamtól, míg nekidőlök a falnak.
- Nem - nyögöm ki végül.
- Hányni hánytál... azt látom - fintorog rám, míg egy zsepivel megtörli az arcomat.
- Csak... - istenem, gyűlölöm ezt kimondani. - Olyan megalázó... - csuklik el a hangom.
- Micsoda, Élet? - nyög fel, ahogy az arcomat felhúzza, hogy ránézzek.
- Nehéz... ilyenkor futnom kell, érted? Ha nem futok, megőrülök, vagy te őrülnél meg, mert újra beszereznék valamit. És oké, beteg vagyok... lehet... de csak így megy, hogy ne vegyek be semmit, érted?! Annyira rohadtul vágyok pár dologra... - csak hadarok neki, míg nyelek egyet és úgy érzem, eluralkodik rajtam a pánik. Hosszú másodpercekig bámul rám és nem tudom, hogy megérti-e. És nem tudom, hogy hogyan értethetném meg vele. Magához húz és átölel. A karjaim magam mellett lógnak, míg ő magához szorít és utána haza visz... és ő lelép. Helena pedig még a fürdő ajtaja előtt is idegesen vár, mikor érek ki. Én meg csak bámulom, hogy remeg a kezem és próbálom felfogni, hogy drogos vagyok.

---


- Minden oké? - böködi meg Zayn az arcomat és én továbbra is meredek csak a gépre. - Zoe? - ha egyszer átjövök hozzá... akkor ironikusnak tartom, hogy ilyen dolgokról most értesüljek.
- Haza kell mennem - nyögöm ki továbbra is meredve a gépre. Mi a fasz... mi a lófasz...
- Élet...? - kérdez most már kicsit sem viccesen.
- Ben meghalt - nyögöm ki az adatlapján nézve a rengeteg kiírást... - Túladagolta magát - motyogom, míg a nyakamhoz nyúlok a szorító érzés miatt. Istenem... Remegve emelem le az ölemről a laptopot és állok fel a kanapéról. Túladagolta magát... a srác, akivel annyit együtt lógtam régen.  Felállok... Drog... drog... egyszerűen felhajtom a vécéülőkéjét és hányni kezdek. Fejem a csempének döntöm és próbálom felfogni. Túladagolta magát...
- Semmi baj - magához húz és a földön ül velem, én pedig csak meredek magam elé.
- Semmi baj... - ismétlem el őt felhorkanva. - A haverom volt! Pár évvel volt idősebb, mint én! - a hajamba túrok és a fejemet a térdemre hajtom. - Túladagolta magát... én... - én onnan jöttem. Hagley-ből... meg sem kéne lepődnöm. Hetente temettek egy gyereket a drog miatt. Akárhogy is... hetente egy gyerek nem volt megdöbbentő halálhír, de én abból a körből jöttem. A drogos körből jöttem... és valamelyik részem ott is maradt. Mert ugyan olyan vagyok, mint ők.
- Soha nem jutnál ilyen mélyre, Cica... - a tarkómon simít végig, míg a fejem a vállára húzza.
- Ben sem... ő tényleg nem. Mikor én bélyegeztem, ő akkor is elutasította, ez...
- Shh - beharapom az alsó ajkam. Nem rég jöttem el onnan...
- Muszáj visszamennem... el kell mennem a temetésére! - felállok mellőle... megdörzsöli az arcát, én viszont már a cipőmet veszem fel.
- Nem jó, ha te visszamész a régi életedbe és a régi haverjaidhoz... érted? Neked ezek kurvára nem tesznek jót - a fürdőszobában marad, az ajtófélfának dőlve néz engem, míg a cipőmet igyekszem a lábamra erőszakolni.
- A régi életem... a régi haverjaim - megrázom a fejem. - Ben meghalt. Én jóban voltam vele. Egy barátom halt meg. És igen... a régi dolgok nem tesznek jót nekem. De őszintén szólva, az újak sem! - tárom szét a karom. - Tök mindegy, hol vagyok...
- Ugye tisztában vagy vele, hogy rengeteg emberrel fogsz találkozni, akikkel már nem beszélsz? Tisztában vagy vele, hogy már nem ugyan az az ember vagy, ugye?
- Az életem során... - veszek egy mély levegőt, míg kiegyenesedek. - Soha nem tudtam, ki vagyok. Nem tudtam régen és nem tudom most sem és azt hiszem, soha nem is fogom tudni igazán, ki vagyok - megvonom a vállam. - Változok... ami normális. De nem az, ha valaki percről percre változik. Én így változok, Zayn. Az, hogy oda visszamegyek... pontosan olyan leszek, mint régen. És amikor melletted vagyok, pontosan olyan vagyok, amilyen melletted kell legyek. És ha a nővéreimmel találkozom ismét más vagyok. És nem, én sem tudom eldönteni, mi esne jól nekem, mert  fogalmam sincs, melyik énem lenne az, akiben jól érzem magam. Skizofrén vagyok egy olyan elborult szinten, hogy én váltogatom a személyiségeket. Szóval, ha visszamegyek oda, semmi sem fog változni igazán. Esetleg eszembe jutnak dolgok... - egy kibaszott őrült vagyok... rohadtul nem szabadna pszichológusnak lennem. Nekem lenne szükségem egyre. - Talán ideje, hogy eszembe jussanak dolgok. Talán vissza kéne térnem ahhoz, milyen volt... nélküled az életem - elröhögöm magam, ahogy őt nézem. - Tök mindegy, visszamegyek - és ennyivel ott hagyom őt. Én még mindig többel hagyom itt őt jelenleg, mint ahogy ő hagyott ott, akkor, amikor hazavitt a futásból. Én legalább mondtam neki valamit. Akármit... ő kurvára nem.


---


Kiráz a hideg, ahogy végignézek magunkon egy asztalt körbeülve a legelső szar kocsmában. Mintha egy kibaszott gödör mellett állnánk most is. Mindenki a saját poharát szemléli, leginkább az üres poharak alját. Én pedig csak nézem őket... elképesztő, hogy ez egyszer a baráti köröm volt. Hogy ők voltak azok, akikkel együtt lógtam mindennap.
- Rohadtul nem bírom felfogni - motyogja Adam a fejét rázva, ahogy lehunyja a szemeit.
- Azt hiszem, egyikünk sem - fintorodik el Po. Én főleg nem. Innen jöttem... ők a haverjaim voltak. Évekig együtt lógtam velük és most valaki meghalt közölünk abban a dologban, aminek mindannyian hódolunk valamilyen szinten.
- Mind tudjuk, miért vagyunk itt - sóhajt fel Greg.
- Mert valaki képtelen volt életben maradni... - keservesen röhög fel Zack. Ő a bátyja... látom, hogy az ajkait összeszorítja és ismét a poharába mered. Ő folyton így szívatta Bent. Azért késtünk, mert valaki képtelen volt időben elkezdeni készülődni. Azért van csak ennyi, mert valaki képtelen volt nem elejteni... És most ettől a morbid poénjától erősen vissza kell fognom a sírást. Istenem...
- Ja - röhögi el magát Greg.
- Újabb kört, mert megdöglök! - kiabál rá a pincérre Adam.
- Töményet - kéri kedvesebben Po. Tömény... az kéne. Amikor itt éltem, magam mögött akartam hagyni ezt azt egészet. És fogalmam sincs, hogy végül megtettem-e, vagy csak magammal vittem. Fogalmam sincs, hogy egyáltalán magam mögött akartam-e hagyni valójában tényleg ezt az egészet. Fogalmam sincs, hogy ez az életem jobb volt-e, mint a mostani. Semmit sem tudok. Mint általában...
- Hogy megy az egyetem? - Po rám néz, mégis zavartan süti le a szemét, mikor én is ránézek.
- Megvan a mester diplomám is... - osztom meg vele vállrántva.
- Oh... gratulálok! Hallottam, nem rég volt Nancy esküvője - ezért voltunk jóba sokáig. Akármiről el tudott beszélgetni... és soha nem tudok szinte semmiről és senkivel. Ő akármiről és akárkivel.
- Ühüm... Briannel - mintha nem lenne egyértelmű, de olyan kínos lett volna egy szóban válaszolni.
- És Zaynnal mi van? - kérdez rá végül elhadarva, egy remegő sóhajjal lezárva. Őt nézem... aztán már inkább a poharamat. Végül a srácokat és azt a pár lányt. Nézem a kocsmát, hallgatom a tipikus részeg beszédet. A füsttől szürkülő levegőn át nézek mindenkit. Cigiznem sem kéne, elég lélegeznem. Mi van Zaynnal? Zayn meg én nem vagyunk együtt. Bár soha nem is voltunk. Zayn meg én akkor együtt vagyunk, mivel mindig is együtt voltunk. De külön is... soha nem szorítottuk ilyen keretek közé azt az egészet, amit csináltunk. Most azért felállítunk kereteket, nem vagyunk együtt. De összejárunk. Mint régen... mint általában. Míg én rá várok és utálom őt, addig ő másokat kúr. Csak, hogy utána félve közöljük egymással tettekkel és ritkán szavakkal is, hogy szeretjük a másikat. Tökéletes egészséges a kapcsolatunk, nem? Mint az egész kibaszott életem. Olyan szinten szerencsétlen és őrült vagyok, ami szerintem megérdemelne egy szobát a pszichiátrián. Szóval, mi van Zaynnal? Mi van vele? Híres. Boldog. Sikeres. Álom csávó, álom élettel. Aki nem ismer engem. És én sem őt. Akivel soha nem volt közöttünk semmi, mert a nyilvánosságnak ezt kell hinnie, mert én rohadtul nem akarom, hogy támadjanak. És amúgy is... már túl sok idő telt el. Szóval... bízhatok-e a régi barátaimban, vagy lelepleznék az egyik legnagyobb titkomat? Soha nem bíztam igazán senkiben. Egy emberben fájdalmasan nagyon... hányszor csalt meg? Hányszor dugott meg más lányt, amíg én jártam a fejében? Szóval, megéri-e bíznom valakiben? Nem...
- ... Ki az a Zayn? - kérdezem meg végül a poharam alján lévő cseppel játszva.


Sziasztok!
És íme, ma is új rész! :) Ígérem a komikra válaszolok este. Cserébe kérem most is a véleményeket! 
Mindenkinek kitartás a hétre, félúton vagyunk! :D
Puszi: Klau

2 megjegyzés:

  1. Szia Klau!

    Zoé Zayn azért nem mondodd, semmit amikor haza vitt a futásból.., mert tudta bármit mond azzal a lehetetlennél is mélyebet üt...tudta, hogy bármilyen hangnemet is használ tudni fogod, hogy mi van valójában a mondandója mögött és a lelke mélyén.
    Drágám, te nem skrizofén vagy..hanem túlságosan alkalmazkodó..és igen ez már néha olyan szinten megy, hogy párba lehetne állítani a skizofréniával...mint a kisebb ikertesvér...
    Figyelj, az ember rengeteg mindent él meg, rengeteg helyen -lakik- lehet ez egy két nap- hónap - év- vagy szimpla át utazás...mindenütt ingerek érik..és mindenhol otthagy egy darabot, és visz is magával valami pluszt.....szaval érthető, hogy mit érzel.....
    Ben ....:(
    De, te nem fogsz odáig jutni..mert nem és kész....
    Nem lehet biztosan tudni, de Te magad se fogod hagyni majd a tudatalattid fellázad...és a barátaid se fogják hagyni..és a több felé lévő CSALÁDOD sem..még ha félig későn érkeznek is majd...akkor is időben lesznek...ha már majd akkor térsz észhez amikor vészesen kegyek a visszaszámláló akkor is lefogod tudni állítani a robbanást...
    Tudod van, hogy két negatív dolog annyira ütközik, hogy pont pozitívat eredményez....ez -esetleg-nálad is megtörténhet...és úgy érzem meg is fog.... Ben ennek a negatív üzközésnek szerves része....- így vagy úgy, de jót tett még halála után is..akár mennyire is brutálisan hangzik....

    Imádtam!
    Mindkettőtöknek nagyon szépen köszönöm, hogy ezt a részt is olvashattam!
    Imádlak ám Benneteket <3

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Örülök a véleményednek! Imádom olvasni, amikor kifejted a nézeteidet, észrevételeidet. :) De megint hiányzik az a bizonyos mondat az elejéről... Nem baj, azt hiszem, holnap megkapom. :P Ugyanis megsúgom, hogy félig már az is át van nézve, tehát valószínű holnapra is összejön a rész. Főleg, mivel akarom azt a mondatot!!!
    Imádás van! <3
    Puszi: Klau

    VálaszTörlés