2016. december 4., vasárnap

149. Rész


Aki esetleg ma járna először a blogon, van ez előtt még egy fejezet - vallásokkal kapcsolatos -.

x--- Zoe Fable ---x


- Köszönöm - fizetek a taxisnak és már ki is szállok. Zayn felém néz, kint cigizik... - Kukucs - köszönök rá egy sóhaj kíséretében.

- Köszönöm - tapossa el a cigijét. - Rég láttalak Zoe - húzza szomorú mosolyra a száját míg felé sétálok.
- Trisha miatt jöttem - jelentem ki neki. Szülinapja van. Meghívott egy könnyed ebédre. Trishát szeretem. Persze, nem mintha Zaynt nem... csak... lényegtelen.
- Gondoltam, hogy nem miattam - fejét oldalra fordítja, elnéz a taxi után.
- Hogy vagy? - kérdezek rá előkaparva magamnak egy cigit és meggyújtva azt.
- Jól, te? - kérdez rá én pedig inkább a cigibe szívok. Két és fél hónapja számolom Zaynt. Még aput sem hagytam abba. Őt sem.
- Jól - vonom meg a vállamat. Nem fogok neki semmit mondani. Nem fogom elmondani neki, hogy még mindig olvasom a leveleket, amiben szidnak. Nem fogom elmondani neki, hogy kiakadok akárhányszor mondanak valami szart rólam. Nem mondom el neki, hogy a legtöbben elég okosak ahhoz, hogy a családommal jöjjenek, amiatt, hogy kiakasszanak. - Hagyjuk ezt - röhögöm el magam, mire felvonja a szemöldökét. - Utálok feleslegesen beszélni - közlőm vele. - Nem fogsz mondani semmit. Én sem. Minek udvariaskodunk? Te is szarul érzed magad tőle, meg én is. Vagy annyira érett, hogy ezen ne sértődj meg és beleegyezz. Ez van... - röhögöm el magamat őt nézve. Hogy jutottunk ide, abból, hogy folyton beszélnünk kellett, mert annyi témánk volt? Hogy jutottam ide egy kattintásból? - Majd be megyek, ismerem a járást - emlékeztetem, miszerint nem kell megvárnia.
- Felőlem - horkan fel, és már be is csapja maga után az ajtót. Kiélvezem a nikotin adta nyugalmat. Oda nyúlok a dögcédulához és az ujjaim között kezdem forgatni. Bradford... rég voltam itt. Lényegtelen, csak egy napot maradok. Zaynék is nemsokára újra kezdik a turnét. Áprilisban, ha jól emlékszem. Március lévén, már kezd jó idő lenni. Csak egy pulcsi van rajtam. Bakancs és gatya. Kicsit hideg van, de elviselhető. Szar ez a nap. Albus adott egy csomó elemezendő videót. Helena valami rizsföldeken fényképez. Khalid egy kutyahotelban van. Idefelé jövet, megint betámadtak a rajongók, aztán már a firkászok. Fáradt vagyok, nem aludtam két napja. És éhen halok... Eltaposom a cigit és benyítok. Nem veszem le a cipőmet, tudom, hogy nem kell. Rohadt szar itt lenni. Utoljára mikor itt voltam, együtt voltunk. Nézem a tapétát ahogy becsukom az ajtót. Kissé foltos... ez én voltam. Zayn neki nyomott mikor eláztunk és megcsókolt.
- Kukucs! - lépek be a nappaliba.
- Kincsem! - Trisha máris magához szorít.
- Gyönyörű születésnapot kívánok - nyújtok át neki egy borítékot.
- Kihangsúlyoztam, hogy nem kell ajándék - fintorog rám.
- Én meg kihangsúlyoztam, hogy nem érdekel - nevetek rá. - Na hajrá - nyújtom felé továbbra is. Nézem, amint kinyitja én amint elolvassa.
- Jaj ne már! - takarja el az arcát felnevetve.
- De-de, ez kell - kocogtatom meg a lapot. Egy egész hétvégés kikapcsolódást kapott. - Ennél tudsz te jobban is kinézni - vigyorgok rá szemtelenül.
- Zoe! - sikkant fel.
- Ez az igazság! - védem meg magam átölelve újra. Egy wellnes hétvége. Hajvágás, manikűr-pedikűr. Minden ami Helena szerint szükséges egy erős újjászületésre. Tud fürdeni, lazulni, masszíroztatni. Ráfér. - Azért van áprilisban, mert akkor lesz ott egy buli a hotelban - magyarázom meg neki. - Hátha kiveted a hálód valakire - suttogom neki. Rám üt a papírral én pedig röhögve futok el előle.
- Zoe ez roppant drága lehetett! Én ezt nem fogadhatom el és tudod, hogy nem akarom itthon hagyni Walit és Safát szóval...
- Jöhetnek hozzám. Voltak már Londonban? Tudod, úgysem dolgozok - tárom szét a karjaimat a röhögő Dot használva fedezéknek.
- Én támogatom! - emeli fel a kezét Wali.
- Bízzam rád őket? - néz rám egy gonosz vigyorral. Aztán eltűnik a mosoly az arcáról - Ez tényleg túl sok lenne és...
- Ugyan már, imádom őket - legyintem őt le. - Sőt, ők is engem - a szemöldököm vonogatni kezdem neki. Saffaa kuncog. Zayn mosolyogva néz. Do a fejét rázva hátrál ki előlem mint védő pajzs. Trisha a homlokát fogva nézi a papírt. Dannyék később jönnek. Pár barátnője is később jön. Ennyiről tudok. Előbb érkeztem, mert előbbre hívott. Bár, nem lennék itt, ha Zayn közölte volna, hogy ne. Megkérdeztem tőle és ő azt mondta jöjjek. Szóval, jöttem.
- Zaynhoz is mehetnének. Nem akarok ennyi terhet rád pakolni, így is túl sok ez - mutat a lapra, amin az egész megszervezve ott áll. Előre kifizetve.
- Teher vagyok?! - nyög fel Saffaa értetlenül. Istenem... már kilenc éves. Pár hónap és tíz lesz.
- De még mekkora - szól be neki Zayn rögötön. Saffaa pedig ráveti magát. Elmosolyodom és nézem a párosukat, ahogy a földre kerülve küzdenek tovább. - Attól függ mikor van. A turné tizenharmadikán kezdődik újra - pillant fel ránk a szőnyegről.
- Az első hétvége - osztom meg a vele.
- Akkor jöhetnek hozzám is akár, nem bánnám. - Én magam sem bánnám ezt, ha hozzá mennének inkább a húgai. Először is azért, mert ritkán látja őket, de a turné szünete alatt haza költözött. Második indoknak pedig azért örülnék neki, mert akkor nem kéne őket látnom. Ami durván hangzik, de úgy hasonlítanak. Nem tudom elfelejteni, hogy a húgai azok! Egy nap így is sokat gondolok Zaynra. Több napon keresztül végig rá gondolni... gyilkos lenne.
- Nem lenne baj? - kérdi meg finoman Trisha.
- Anya... miért lenne baj? Tényleg rád fér - Zayn megöleli őt. Javadd egyre magasabb... és szélesebb... mármint úgy izomzatra gondolok... mindegy. Trisha tényleg megérdemeli. Rengeteget beszélgettem vele erről a válás dologról; hogy mire kell hivatkoznia, hogy a gyerekek vele maradjanak. Hogy ővé legyen a ház, a kocsi Yaseré. Mindent igyekeztem neki elmagyarázni, amit a saját tapasztalatimból tudtam. A gyerektartás, az apás hétvégék száma...
- Hallottad hogy felfedeztek két új gént ami az Alzheimer kórt okozhatja? - lépked mellém Doniya.
- Oh igen! - lelkesülök be rögtön. - Elkezdtétek már kutatni az új módokat? - Do kutatónak állt. Én nem. Én semminek. Én még nem tudom...
- Persze! - csapja össze a kezeit.
- Elképzelés? - kíváncsi vagyok, ebbe a részébe annyira soha nem ástam bele magam.
- Próbálgatjuk mivel reagál. Néhány dologra elég agresszív. Elképesztő!
- Vannak már gyógyszer nevek, mik vannak rossz hatással rá? - kérdezek közbe.
- Eddig tizenkettő. Ebből három gyakrabban előfordul az Alzheimer kórral szenvedők gyógyszeres listáján. Szóval már most elég sikeres.
- Egyet ő talált - szúrja közbe Trisha.
- Komolyan? Gratulálok! - magamhoz ölelem, ez elképesztő!
- Nehéz ebbe a családban - sóhajt fel Wali. - Kutató eredményekkel, világsztár... minek kéne lennem hogy legyek valaki?! - a plafont kérdezi meg.
- Rendes embernek kicsim - simít végig az arcán elsuhanva mellette Trisha. - Nem érdekel, mi a munkájuk, ha nem rendesek. Elsősorban ez legyen fontos.
- És hogy szeresd amit csinálsz - teszem hozzá.
- Te is híres vagy meg menő, hagyj - legyint le engem is.
- A menőség a véremben van - vigyorgok rá leülve a kanapéra mellé.
- A híresség meg laza - forgatja meg a szemeit.
- Nem jó híresnek lenni - rázom meg a fejemet. Azt hiszem... beletörődtem.
- Szereztél már biztonságiakat? - Zayn a fotelban ül. Abban a fotelban ül, amelyiknél mindig az ölében ültem.
- Nem - pillantok az ölembe.
- Lefogadom, hogy reggel jól jött volna - hördül fel Do.
- Doniya - szólok rá, csak hogy ne feszegesse.
- Mi volt reggel? - pillant rá Zayn.
- Újságírók meg ilyenek - vonja meg a vállát. Meg ilyenek...
- Zoe - fintorog rám Zayn. Fejemet megrázom, és inkább Saffaa rajza felől kezdek érdeklődni amit az asztalon, félig térdelve satíroz.
A vendégek lassan érkeznek meg. Én Trishának segítek. Udvarias beszélgetés, finom témák. Röhögés, családi hangulat. Nem hozzák fel, hogy szakítottunk. Senki nem tesz megjegyzéseket és ennek örülök. De akkor is feszélyez az egész. A Malik rezidencián lenni, egy asztalnál ülni vele... mosolyogni megállás nélkül. Elszoktam ettől. Így hát, mikor már egy órája végeztünk a kajával, úgy érzem ideje lelépnem.
- Szia - ölelgetem meg Trishát újra. - Még egyszer nagyon boldog szülinapot - mosolygok rá könnyedén. Szeretem Trishát. Folyton és mindig szívesen lát.
- Aztán gyere ám még, jó? Hívás és noszogatás nélkül - fintorog rám. - Vagy engedély kérés nélkül - teszi hozzá.
- Ezeket nem ígérem - vonom meg a vállamat.
- Biztosan nem? - kihívó tekintet...
- Tutira nem - nevetek rá.
- Porul jársz - figyelmeztet.
- Van ami megmarad bennem - csóválom meg a fejemet tehetetlenül.
- Zayn, kikísérnéd?! Oda ég a csirke - kiabálja el magát rögtön sürögve.
- Trisha! - szisszenek rá. Azt hittem megúszom!
- Persze - áll fel az asztaltól felém indulva. Már hívtam taxit tíz perc... add istenem, hogy már itt van.
- Utállak - suttogom oda neki mikor egy mosollyal vissza fordul felém.
- Vigyázz magadra - nyom egy puszit az arcomra és a konyhába fut. Idegesen indulok az ajtó felé, de Zayn így is beér.
- A csirke fél órája készen van - osztom meg vele ahogy toporogva várok a járdán. Besötétedett és hideg van.
- Tudom - vonja meg a vállát. - Hívtál taxit? - néz el az utca vége felé.
- Igen - karolom át magamat.
- Mikor és melyiket? - Közlőm vele a dátumot és számot is, mire csak elfintorodik.
- Annak már itt kéne lennie - erre most mit mondja?! Lepillant rám, a fejét megrázza. Felvonom a szemöldökömet, ő pedig levéve a bőrkabátját felém mozdítja a kezét.
- Nem kell! - nyögők fel arrább lépve, hogy ne tudja rám rakni.
- Veled ellentétben én nem fázok tizenhét fokban, míg te mindjárt halálra fagysz, szóval de - közli míg ráhúzza a kezemre az egyik felét. Olyan nagy rám... röhejesen nézek ki. De összehúzom magamon és tényleg élvezem, hogy meleg. Csendben állunk és várunk... kínos. - Ezt a taxit szerintem bebúktad - közli tíz perc némaság után. Legalábbis tíz percnek érzem... aztán kitudja.
- Kitartó vagyok - fintorgok fel rá.
- Ilyenkor megy még busz Londonba? - értetlenül pillant le rám én pedig szimplán megvonom a vállam. Honnan tudjam?
- Szállodába megyek - közlőm vele, azt hittem ezzel ő is tisztában van, mint Trisha és Do, vagy Danny mondhatta volna neki... akárki.
- Továbbra is tartod magad ahhoz, hogy nem alszol itt? - horkan fel.
- Igen - jelentem ki. Nem kell vele egy házban lennem éjjel. Sőt, semmikor! Abból csak szex lenne...
- Melyikben? - pár másodpercbe telik mire feltudom idézni a hotel nevét és el is tudom neki mondani.
- Jó, várj - közli míg vissza megy a házba. Woaw... hát várok. Mi mást csinálhatnék?! Most hívjak másik taxit? Vajon gyalog mennyi idő? Szétfagynék amíg oda érnék? - Szállj be és egy szót se szólj - a kocsiján felvillannak a fények míg felém sétál.
- Mi? - ugye nem? - Nem kell - hárítom rögtön.
- Elviszlek csak - közli szárazon és a derekamnál fogva megindít a kocsija felé.
- Megvárom a taxit - nem akarok vele ennyire kettesben lenni.
- Nem várod meg - pillant le rám, és valahogy semmi kétely nincs a hangjában. - Fázol, csak elviszlek és előbb aludhatsz - sóhajt fel a kocsira mutatva. - Nehogy már még ezen is vitatkoznom kelljen ma mert felkötöm magam! - megdörzsöli az arcát... nem vagyok kíváncsi rá, min veszekedett még ma. Beszállok és bekötőm magam... Rögtön elindulunk, én pedig mindössze fél percig bírom.
- Kösd be magad - motyogom az ablakon kifelé bámulva. Elröhögi magát, de hallom az öv kattanását. - Ennyire nem gondoltam komolyan, hogy ne szólj egy szót sem - a piros lámpa miatt rám néz, zavarban vagyok. Dühös vagyok. Félek. Kínosan érzem magam. És azért is kínosan érzem magam, mert kínosan érzem magam. Szomorú vagyok... Istenem szimplán rám jött egy gyors klimax miatta! Dühös vagyok, amiért zavarban vagyok. De félek mert vele vagyok kettesben és tudom, hogy mennyire jó vele csókolózni. Vagy hozzá érni. Ez rohadt feszélyező. És szomorú, hogy nem érhetek már hozzá. - Köszönöm az ajándékot anyám nevében is - végig nézem, hogy a keze a váltóra csúszik és vált majd elindul. Végig nézem, hogy a keze lecsúszik a váltóról a combom felé. Megfeszíti az állkapcsát és vissza rakja a kezét a váltóra. Elértünk arra a pontra, ahol a reflex érintések feltűnnek már.
- Nincs mit - motyogom az ablakon nézelődve továbbra is.
- Hogy vagy?
- Jól - vágom rá rögtön.
- Hogy vagy? - teszi fel újra a kérdést.
- Hogy vagy?! - kérdezek vissza idegesen.
- Én kérdeztem előbb - hördül fel.
- Gyerekes vagy! - ráförmedek elvesztve minden hidegvért magamban.
- Te meg ideges - neveti el magát.
- Jól - dühösen fújtatok egyet és ismét az ablak felé fordulok.
- Zoe ne már... - kéri halkan.
- Tényleg jól vagyok, mi ezen a hihetetlen?! - csattanok rá értetlenül újra.
- Bocs - rázza meg a fejét és innentől kezdve már nem szól semmit. Leparkol és a nyílvánvaló hotelre mutat.
- Köszönöm - suttogom neki, rögtön kipattanva. Becsapom az ajtót és megindulok. Aztán megdermedek... a picsába! Vissza sétálok, kinyitom az ajtót és leveszem a kabátját. Egy mosollyal néz rám a kormányt markolva.
- Gyorsan hozzá szoktál, hogy rajtad van - jegyzi meg, ahogy az ülésre rakom óvatosan.
- Hogy újra rajtam van - javítom ki felnézve rá. Ajkait megnyalja és lassan biccent maga elé meredve.
- Jóéjt - közli az ablaknak. De gondolom nekem szánja. Nem lesz jó éjszakám. Nincsenek jó éjszakáim... nem tudom azt mondani, hogy jóéjt...
- Viszlát - felém fordul de becsukom az ajtót és megindulok a szálloda felé. Kis híján elsírom magam, mikor közlik, hogy enyém az 505-ös szoba.

---

A telefonom csörgésére rögtön abba hagyom a felülésezést és pihegve nyúlok érte. Zayn... felveszem és a fülemhez emelem.
- Te jó ég... miért lihegsz? Mond, hogy nem zavartam meg valamit - nyög bele hadarva.
- Nem - a térdeimre hajolok és próbálom rendezni a légzésemet.
- Van veled valaki?
- És ha?! - hördülök fel. - Mit szeretnél?
- Az ajtód előtt állok - közli lazán.
- Mit csinálsz? - pillantok a hotelszobám ajtaja felé. Ő most az előtt áll?
- Kezdek hozzá szokni ehhez az 505-ös számhoz. Ironikus - lerakom a telefont ijedtemben és rögtön feltépem az ajtót. Ő pedig tényleg ott áll. Végig néz rajtam... rövid gatya és top. Edző szerkó. - Hello - néz újra a szemeimbe.
- Mit keresel itt? - kérdezek rá rögtön.
- Beengedsz?
- Attól függ. - emelem fel a kezemet. - Nem. Inkább nem. Nem kell bejönnöd - rázom meg a fejemet arra gondolva mi lehetne.
- Akkor elkezdek ordibálni, mire kijönnek és meglátnak minket - vigyorog rám. - Köszönöm - lép be mellettem anélkül, hogy akármit is szólnék. Becsukom az ajtót, és értetlenül nézem, amint leül a fal tövébe. - Nem bírtam otthon maradni. Wali folyton rólad beszél és Saffaa is. Hogy milyen jó lesz velünk egy hétvége Londonban. Ráadásul Saffaa nem érti meg, hogy mi nem vagyunk együtt és...
- Ezért hozzám jöttél? Ez ironikus, nem az szobaszám! - Hördülök fel, leülve vele szemben, a másik falnál. Kell a távolság.
- A barátom is voltál régen.
- És velem akarod kibeszélni az exed okozta kellemetlenségeket, aki szintén én vagyok? - vonom fel a szemöldököm értetlenül.
- Nem. Szimplán beszélgetni akarok mert ha nem találkozunk személyesen lerázol - fintorog rám felhúzva a lábait.
- Nem jó veled beszélgetni - mosolygok rá.
- De - vágja rá. - Nekem is jó veled. Kicsit fáj, utána szar, de jó.
- Több szart hoz mint jót - közlőm vele kegyetlenül.
- Hogy vagy? - figyelmen kívül hagyja a beszólásomat?!
- Jelenleg össze vagyok zavarodva mi a faszt keresel itt - undok vagyok vele, pedig nem szeretnék az lenni. Azt hiszem tényleg nem akarok vele bunkó lenni de... jobb így.
- Ne lökj el, kérlek - fejét a térdeire hajtja.
- Nem feltétlen akarlak - osztom meg vele.
- Sajnálom, hogy folyton a szexnél kötünk ki.
- Csapongó vagy, ittál? - kérdezek rá konkrétan.
- Nem! - csattan rám.
- Fű?
- Zoe - nyög fel a falba verve a fejét. Én pedig oda mennék, és megállítanám, hogy ne csinálja. Vagy oda raknám a kezem... de nem akarok közel lenni hozzá. - Csak félek. Dühös vagyok. Frusztrált vagyok. Csalódott vagyok...
- Fejtsd már ki, hogy melyik miért van? - török ülésbe helyezkedem.
- Nem azért jöttem, hogy kezelj. Azért, mert hiányzol.
- Woaw - bólintok neki lassan. - Ezt ne is folytasd. Kijelenteném azért, hogy nem akarok veled újra összejönni - hadarom el egy levegővel. Engem néz, egy fintorgós fél mosollyal. Nem akarok vele veszekedni. Akkor inkább már nem is beszélek vele. Ahj... nem tudom melyik fáj jobban. Beszélgetni vele de veszekedősen, vagy nem beszélgetni vele.
- Remek, én sem. - Ha normális lennék, akkor emiatt megnyugodnék. De rohadtul fáj. Főleg az a féloldalas mosoly az arcán amíg ezt kimondja. Pedig én mondtam ki előbb...
- Szóval, mit akarsz? - kérdezem meg újra.
- Beszélgetni - mondja el sokadjára.
- Miről? Beszélgessünk a barátaidról akik beszélnek velem? A bandádról, amiről mindent tudok? A családodról, akik szintén beszélnek velem? Beszélgessünk milyen híresnek lenni? A volt csajaidról? A szexuális élményeidről? Leendőbeli csajaidról?
- Egyikről sem. Nem voltak csajaim. És nem lesznek csajaim - felröhögök. Ez abszurd. Pont ő ne csajozna be újra. - Komolyan Zoe. Szimplán beszélgetni, mint régen - nézem őt és úgy vagyok vele, hogy oké. Azért, mert nekem is hiányzik. Azt hiszem nekem több értelemben, mint én neki. Beszélgetek vele... kiakad azon, hogy edzek. Röhög Khalidon. Helenán. Röhögök a bandán. Átbeszélünk pár interjút. Olyanokat amik nekem, voltak és ami neki. Közli, hogy kéne nekem jogsi, én meg hogy itt van személyi taxinak ha igazán kell és ezen ő ismét röhög. És jól esik, hogy nevet... Megbeszéljük, hogyha jönnek a húgai Londonba, egy nap áthozza őket hogy ne hisztizzenek. Elmeséli milyen megint otthon lakni, és hogy mennyire élvezi és néha milyen kimerítő a turné. Elmeséli a koncerteket amikről nem merek felvételeket sem nézni mert túl mélyre taszítana. Elmesél pár vicces rajongót és pár túl édes rajongót. Elmesél egy csomó bulit, autogram osztást... elmesél nekem mindent, amit eddig nem voltam hajlandó meghallgatni. És mikor elkezd világosodni feláll a földről.
- Haza kéne mennem, mert reggel azért jó volna, ha anya már otthon találna mikor felkel - én is felállok. Elzsibbadtam és röhög, ahogy felé sétálok.
- Nemár - ütök a karjára míg az ajtóig kísérem.
- Remélem a nyolcvanas éveidben azért nem leszel ennyire drasztikus - néz a berogyasztott lábamra. Nagyon hangyázik...
- Nyolcvanas éveim? Ki éli azt meg... - hördülök fel értetlenül.
- Reméljük a legjobbakat - vigyorog le rám. Reméljük a legjobbakat... Lehajol és átöleli a derekamat. Átkarolom a nyakát és visszaölelem. Nem bírom ki, most is beleszippantok a nyakába. Érzésem szerint ő is ezt csinálja, ami gáz... mivel én edzettem mielőtt bejött. Jézusom... Elenged, néz rám azokkal a barna szemekkel amitől általában elvesztem az önálló gondolkodás képességét. Lepillant az ajkaimra én pedig veszek egy mély levegőt. Ha megcsókol, tutira nem megy ki ezen az ajtón... ha rajtam múlik. Baszki... akarom, hogy megcsókoljon. Most is. Nem érdekel, mennyire lennék szánalmas. Könyörgöm... csak kicsit mozduljon előrébb... meg akarom csókolni. - Megyek - közli halkan. Megy. Mennie kell... Lezuhanyozom és én is vissza megyek Londonba. Vissza kell mennem Londonba.
- Ahha - a szemeibe nézek, megerőszakolom magam, hogy ne nézzek le az ajkaira. Túl egyértelmű lenne... Bólogatni kezd, gondolom magát igyekszik meggyőzni.
- Szia - olyan gyorsan megy ki a szobából, hogy pár pillanatig még bámulom a falat. Aztán úgy döntök még zuhanyozni sem akarok, csak eltűnni innen. Minél gyorsabban. Legalább haladunk... most először nem szex lett a vége annak, hogy találkoztunk. Ráadásul kettesben. Remek... nagyon jó... a picsába.


Kukucs! A beígért pótló rész, hogy mindenki olvasson ma minimum egyet, ha valaki nem olvasta volna az előzőt. Imádás van! 

7 megjegyzés:

  1. Hali
    Ahhhjjjj nemar! Miert utalsz? 😢😢😢 azt hittem ossze jonnek.. 😯 ne legyel mar ilyen gonosz lecci 😣😤😥😧😦 nagyon jo lett a resz.. most sirnek oromomben ha a vegen ossze jottek volna.. de csak duhos vagyok.. a koviben most mar telleg jojjenek ossze! .. 🙈💔💔💔💔💔💔💔 ahhj zaynnak lesz masik baratnoje ugye?? 😢😯😢😢😢 neeee mar!! 😦😨amugy szerivan! ❤❤❤❤❤💓💓💓💓💓gecijolett!! 😘😘😘😘😍😍😍😍😍😍

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kukucs.
      Én nem utállak, esküszöm:D Tudod jól hogy nem... <3
      Köszönöm szépen, imádás van! <3

      Törlés
  2. Halihi Des!
    Na tessek.....es meg azt mondod..hogy keveszer van resz...bogynem valaszolsz a kommebtekre....
    De figyelj latod....most is duplán kesveztél nekunk..
    Csak azert, hogy mindenkinek jo legyen...
    Es a kommengekre is valaszt kaptunk....szaval..ennyi (!)...
    Idodhoz mérten fokozatosan dőzsőlünk..
    Kesz...

    -Trisha...de imadom. áh Des szupwer ajandekkal lepte meg.
    -Arra a taxira kivancsi lennek, hogy most 'csak' nem szalt ki a cimre, vagy valahogy meglett buheralva a dolog....igaz Zayn vileg nem tudta a -addig mig Zoe nem mondta-hogy melyik taxi szolgalat kocsija lett megrendelve...de Wali vagy Do tudhatta...
    -öhöm..hüm...bakker....ezek a 'nem vagyunk együtt...fokok ' nagyon érződnek...tegyél úgy mintha csak baratok lennetek-jo itt a haver dolig meg volt- azert még kisertsd meg a kisértést..pipa, tedd fel nagadban a miertelme 'jopofiskodni' kerdest es ne is jopofiskodj pipa....ne mutasd ki hogy fáj, de vigyázz mert a távolságtartás tobb ertelmű jelet sugarozhat...szaval inkabb mutasd azt higy felig leszarod a dolgot...pipa, figyelj minden mozdulatodra mert az ösztönök elaruljak erzeseidet..pipa....
    -kivancsi leszwk milyen lesz mikor Zaynnel lesznek Saafa-ék, es milyen lesz a Zoeval közösen eltöltött nap. Hogy Trisha milyen elménnyejkwl ter majd haza...remem megismerkedik vakakivel...oke csak lepesenkent....:)
    Kivancsi vagyok Zayn hogy viseli majd az ujabb hosszu tavolsagot a csadtol baratoktol..*Zoetol*...mert oke hogy meglehet szokni...de ha az ember sok ido utan huzamosabb ideig lehet a szeretteivel ...-szeruntem akkor még pocsékabb az elvalas...
    , kivancsi vagyok a turnén történő dolgokra...

    Des, persze tudom, hogy nem spoilerezel...nem is várnám..csak leirtam ami a lüke agycsökevényemben leledzik....aztán úgy is fényderül a részek soran mindenre :)

    Köszőnöm szépen, hogy ezt a reszt is olvashattam! Imádtam!
    U.i. Annyira jo jogy Trisha igy szereti Zoet. :) A 'majdnem' anyósomra emlékeztet :) -mai napig beszélünk :)-

    Szép hetet, kitartás!
    Imádlak ám <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Latod le Des-eztem Zoet...
      Ha tudnaf hanyszor allok meg iraskozbe hogyne a te neved irjam eddig megusztam most buktam :D
      Szaval szuper ajámdekot vettel Trishanak...es tényleg :D::D

      Törlés
    2. Kukucs!
      Amíg nem írtad, hogy Zoe helyett Des-t írtál észre sem vettem:'D A taxit hagyom hogy eldöntsd te magad... :D
      Igyekszem figyelni a nemvagyunkegyütt fokokra:D
      A kövi részben megtudod milyen lesz:)
      Köszönöm, hogy komiztál és jó hallani ilyen jó anyós kapcsolatokról:D Biztató itt mindenkinek szerintem. Imádás van! <3

      Törlés
  3. Én 2 dolognak szurkolok. Az egyik az hogy vagy jöjjenek ismét össze. Vagy legyen Zoének udvarlója és akkor hátha megjön Zayn esze hogy azt viszont nem lehet, mert Zoe az övé. Azt sem értem hogy Zoe ha annyira szereti, meg akarja Zaynt akkor miért nem békül ki vele? És fordítva is, mert ugye Zayn is így van ezzel. Jó persze nagyjából tudom hogy mi a helyzet. De nem értem hogy akkor Zayn is miért ragaszkodik ennyire Zoehoz. Szóval most már nagyon várom hogy legyen végre valamilyen csavar... Mondjuk egy új srác. Egy remek srác, aki megérdemli Zoet. Nagyon várom hogy mi lesz a következő részben, remélem hamar olvashatom.
    Imádás van! :* <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kukucs!
      Annak mindenki szurkol... a másiknak is akad tábora. Szeretném ha valaki azért szurkolna, hogy legyen egy macskájuk is vagy nem is tudom. Az sokkal egyszerűbb...:D
      Ezeket leírom a storyban, de mint már valakinek írtam, a logika nem áll jól az irományaimban. Sajnálom:D Imádás van! <3

      Törlés